"A nyitó lépést mind elhibázták, a nők egyformák" - Alekosz a VV5-ről

A Való Világ 5 beszavazóshow-inak egy részét az előző széria nyertese, Alekosz is végignézte: szerinte az általa látott játékosok már a nyitó lépést elhibázták, és nemigen lát a mostani csapatban olyat, akit érdekfeszítőnek tartana. Korábbi választottját, a Szerelem a legfölsőbb szinteken-ben feltűnt Veronikát méltatlannak tartja a Való Világ-ban való szereplésre, a megújult villa szerinte kevéssé élhető, és meggyőződése, hogy a játékot az fogja megnyerni, aki a legjobban ismeri önmagát.

Szeptember 27-én a tizennegyedik lakó is bekerült a VV5 villájába, és ezzel teljessé vált a létszám. Bár teljes egészében csak az első négy beszavazóshow-t látta, azért az előző széria győztesének, Alekosznak is megvan a véleménye a mostani játékosokról: "Az első négy adásban az összes játékos, akit láttam, már a nyitó lépést elhibázta, kivétel nélkül. Amikor a műsorvezető nekik szegezte a kérdést, hogy véleményük szerint ki fog most bekerülni, akkor egytől egyig saját magukat menedzselték. Játéktaktikai szempontból ez helytelen magatartás, ugyanis, ha valamit el szeretnénk érni, akkor éppen hogy ellentétes (vagy legalábbis más) módon próbáljuk megközelíteni - nem pedig ilyen direkt, amatőr módszerrel" - mondja az [origo] megkeresésére.

"Hiányolom eddig a játék színvonalát, de természetesen nem a műsorgyártás szempontjából, hanem kimondottan játéktaktikai szempontból. Hiányolom a játék művészi kivitelezését, olyan értelemben, hogy nem látok a bent lévők között egy igazi játékost sem. Azt vélem felfedezni, hogy játszi könnyedséggel mondják bele a levegőbe, hogy így vagy úgy fognak taktikázni: gyakorlatilag elmondják tehát, hogyan kívánnak játszani, de amit elmondanak, az sem üti meg azt a művészi szintet, amit én szerettem volna látni" - teszi hozzá.

Alekosz emellett magukat a játékosokat sem tartja túl izgalmasnak: "Olyan stílusokat vélek felfedezni, amelyek az én olvasatomban nem kifejezetten érdekfeszítőek. Mondok egy példát, most éppen egy bevásárlóközpontban ülök, és ahogy körbenézek, éppen olyan embereket látok, mint akik bent vannak. Teljesen hétköznapinak, átlagosnak tűnnek, nincs közöttük egy kiemelkedő valaki, akire azt tudnám mondani, hogy értékelendő. Természetesen ebben a közegben is ki fog alakulni a hierarchikus rend, ki fog derülni, hogy ki érdekesebb, és ki kevésbé az, de a legérdekesebb sem éri el azt a szintet, ami az én számomra kielégítő lenne" - fogalmaz.

Szerinte az Alekosz exei kategóriában bekerült Veronikának - akit a Szerelem a legfölsőbb szinteken című társkereső műsorban választott - sincs helye a villában: "Veronikának a részgyőzelméhez - a bekerüléséhez - gratulálok, csak mert a győztesnek mindig gratulálni kell, nézettől, párttól, mindentől függetlenül. Ezt megtettem már neki, és most is megteszem, de továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy Veronika méltatlan a Való Világ-ban való szereplésre. Ahogyan a médiában hónapokon keresztül pocskondiázott engem, az is ezt mutatja. Nem akarom a személyemre kihegyezni a dolgot, de ebből is látszik, hogy nincs meg benne a legfontosabb, ami egy ilyen játék műveléséhez elengedhetetlen: a tisztelet, az alázat, a méltóság" - véli.

Túl jó véleménnyel a többi lányról sincs: "Úgy látom, hogy ezek a lányok, akik bent vannak - tisztelet a kivételnek, mert van olyan -, mintha mind egy kaptafára készültek volna, mind ugyanolyan. Nincs közöttük különbség, egész egyszerűen nem fedezek fel rajtuk stílusjegyeket, karaktereket, egyéniségeket. Talán Annamari lehet egy kicsit erősebb karakter, de a többieket, mintha futószalagon gyártották volna, mintha egy márkajelzés lenne rajtuk." A fiúk közül nem tud egyet sem mondani, akivel szívesen lakott volna együtt az előző szériában: "Még nem tudom, ki a szimpatikus, az emberi tényezőket eddig kihagytam a számításból, csak játéktaktikai szempontból figyeltem az eseményeket. Az emberi oldallal eddig tényleg nem foglalkoztam, felelőtlen kijelentést meg nem akarok tenni" - mondja.

A villa új berendezése viszont megragadta a figyelmét: "Kicsit zsúfoltnak találom, nekem kicsit sok. Más egy lakást belsőépítészetileg berendezni, és más egy lakást díszletnek berendezni: ha díszletnek rendezzük be, akkor az a képen tökéletes, viszont ott élni nem olyan jó - ha úgy rendezzük be, hogy ott élni jó legyen, akkor képileg nem lesz olyan jó. Amikor mi voltunk bent, inkább az élhetőségre volt hangolva a villa, ezért mi nagyon jól éltünk bent - viszont lehet, hogy képileg nem volt olyan érdekes. A mostani képileg nagyon érdekes, de nem hiszem, hogy olyan nyugalmat sugározna, mint a miénk. Nem látom még át, hogy mi ezzel a koncepció, de az teljesen mindegy is, hisz a játék ugyanúgy játék, játszani a világ minden pontján ugyanúgy kell - persze lehet alkalmazkodni különféle koncepciókhoz, de az alap nem változik" - fogalmaz.

Meggyőződése, hogy a játékot az fogja megnyerni, aki a legjobban ismeri önmagát: "Ezt már valahol lenyilatkoztam, és tartom is: az összes játékos bekerülésétől számítva két hét kell, hogy nyolcvan-nyolcvanöt százalékos pontossággal meg tudjam határozni a győztes személyét. Úgy érzem, ezt a játékot az fogja megnyerni, aki a legjobban ismeri önmagát. Hogy másokat kiismerjünk, másokat irányítani tudjunk, ahhoz a legelső lépés az, hogy magunkat ismerjük - ha ez nincs meg, akkor semmit sem tudunk elérni. Ráadásul, aki ismeri önmagát, az jól tudja érezni magát egy ilyen helyzetben is - aki nem ismeri önmagát, annál előbb-utóbb előjönnek a szokásos tünetek: pánik, bezártságérzés, klausztrofóbia, honvágy, paranoia."