Annie Walker (az eddig jobbára mozifilmekben látott Piper Perabo) kétségkívül vagány csaj: autóstoppal utazgat Ázsiában, és az ejtőernyős oktatáson is elsőként ugrik ki a gépből. Nem meglepő hát, hogy jelentkezik a CIA-hoz, ahol remekül is teljesít, még a rendes kiképzés vége előtt behívják a központba, és egyből meg is bízzák egy üggyel. Az akcióra állítólag a nyelvtudása és a kinézete miatt választották ki (hat nyelven beszél, és escortlánynak is hiteles), de hamar kiderül, hogy a szervezet inkább a lány exbarátja, a Srí Lankán megismert fiatalember iránt érdeklődik.
A titokzatos, jóképű fickó (aki három hét után egy éjszaka eltűnt, csak egy rövidke üzenetet hagyott maga után) már az első epizódban felbukkan újra, megmenti a lányt egy orosz kémtől. Ekkor ugyan még továbbáll - felszáll az éppen megérkező metrószerelvényre -, de sejthető, hogy a későbbiekben is lesz még szerepe. A CIA persze azt hazudja Annie-nek, hogy egy másik ügynök segített neki a bajban, csakis félig kábult állapota miatt nézhette őt a volt szeretőnek. Azt már senki nem feszegeti, hogy a kolléga utána miért szállt fel a metróra - miért nem hívott inkább mentőt a lányhoz -, de nem ez az egyetlen furcsaság a történetben.
Már az egész metrójelenet zavaró kissé, hiszen a megtermett orosz jó öt percen keresztül menekül a körülbelül negyvenöt kilós Annie elől - miközben egyikük sem ránt fegyvert -, hogy aztán a jól bekamerázott metróban forduljon vele szembe. Ugyanígy érdekes a lány már említett ejtőernyős ugrása is, ahol az újoncokat kétezer lábról, vagyis körülbelül 610 méterről dobják ki. Egy ilyen ugráshoz ez rendkívül kis távolság, gyakorlatilag egyből meg kell húzni az ernyő zsinórját, és még úgy sem biztos, hogy épségben leér az ember - ehhez képest a hősnő vagy fél percig lebeg még az égben, ami elegendő idő is a stábtagok feltüntetésére.
Azon már el sem merünk gondolkodni, hogy az orosz kém miért van félmeztelenül a szibériai fogságban készített - szabadtéri - fotón, de ha túllépünk a történet hasonló blődségein, tényleg jól szórakozhatunk. Az akciók kedvelőinek rengeteg üldözést és izgalmas fordulatokat kínál a sorozat, amelyben az oroszok után az IRA tagjai is feltűnnek, a (második epizódtól látható) főcím animált Eiffel-tornya pedig egy párizsi kiruccanást is előrevetít.
Közben Annie zűrös magánéletébe, testvérével (a Doktor House-ban is látott Anne Dudek) és unokahúgaival való viszonyába is betekinthetünk - ami, akármennyire is meghitt, a lány munkája miatt sohasem lehet teljesen őszinte. A család ugyanis úgy tudja, hogy Annie a Smithsonianben dolgozik, így a nő munkahelyi problémáit - kemény főnöknőjével való csatáit - inkább vak kollégájával, Auggie-val (Christopher Gorham - A Harper-sziget, Ugly Betty) beszéli meg.
A munkatársak között találjuk még a Conrad nevű vezérhímet, aki egyből kiveti a hálóját Annie-re, valamint a kemény főnöknőt és valamivel puhább férjét, akit egyébként Peter Gallagher alakít. Kettejük kapcsolata némi humort is visz a történetbe, miután a házasságukban felmerült problémákat is a CIA módszereivel akarják megoldani: a nő szerint a férfinak viszonya van, ezért lehallgatja a telefonját, a férj pedig - mikor már elege van az állandó gyanúsítgatásból - felajánlja, hogy ráköti magát a szekrényben porosodó poligráfra.
Összességében egy kellemes akciósorozatról van tehát szó, amelyben a nemzetközi események mellett a CIA és az FBI közötti rivalizálásba is bepillanthatunk - miközben a termékelhelyezés ízlésességén is eltöprenghetünk, hisz már az első negyed órában elhangzik a Starbucks, a BlackBerry és a Friday's neve.
-----------------------
Premier: március 5. 22.20, Viasat3