V, mint veszélyes nők

A Cool TV január 7-én mutatta be itthon a V, mint veszélyes című amerikai sci-fit, nem kis késéssel, mert az USA-ban 2009-ben indult. Akinek tetszett a Függetlenség napja, akinek bejön az űrlények ellen összefogó emberiség, a földalatti ellenállás romantikája, aki elnézegeti, hogyan hódít meg egy szép női külsőt öltő, hüllőszerű, gonosz kreatúra komoly férfiembereket, annak lesz programja a következő hetekben.

Az alaphelyzet a V-ben hasonló, mint a Függetlenség napjá-ban, csak itt 29 hatalmas űrhajó jelenik meg a világ nagyvárosai fölött, árnyékba borítva egész városrészeket. A kíváncsi emberiség repülőket küld a monstrumok közelébe, ezek azonban lezuhannak, a katapultáló ember holtan hull le az égből, döbbent járókelők szeme láttára. Mire azonban általános pánik törne ki, mondjuk a légmozgások, rezgések miatt megrongált berendezési tárgyak és a gravitációra fittyet hányó monstrumok miatt, az idegenek közlik, hogy jó szándékkal jöttek, mindenkit meggyógyítanak, csak közben felfrissítik a készleteiket - bármit is jelentsen ez. Ez a szöveg, illetve az, hogy az idegenek nem szürke, cuppogó biomasszák hat gonosz szemmel, hanem vonzó humanoidok, sőt, kifejezetten emberiek, nem csap be pár elszánt embert, akik régóta tudják, hogy itt vannak köztünk az idegenek, csak az emberi bőr, hús alatt egy centivel zöldes hüllők bújnak meg - ők az Ellenállás, amelyhez csatakozik a Lost-ban látott Elizabeth Mitchell. A gonosz erőket a pilot alapján a szintén nem ronda Morena Baccarin (a képen) irányítja, a férfi karakterek mellettük kissé súlytalanok.



Minden igyekezete ellenére a sorozat pilotja, amely akár egy rendes, nagyköltségvetésű hollywoodi film első negyven percének is elmenne látványban, nem tudja hatásosan bemutatni azt a sokkot, amit az emberiségnek jelentene a hosszabb távra érkező, gigászi űrhajókkal városok fölött lebegő idegen lények érkezte. Bele-belekap viszont a sorozat első része a vallásba (özönlenek az emberek misére - ahelyett, hogy elvesztenék a hitet, csak újabb kérdések merülnek fel bennük), egy meglehetősen problémás kamaszkorú fiúgyerek és az egyedülálló anya viszonyán keresztül családi konfliktusokat is felvázol, továbbá van benne főszereplő, aki múltja egy sötét részét igyekszik titkolni, azaz iparkodtak az írók.

Van egy haldokló által továbbított rejtélyes üzenet (persze templomban, a hatás kedvéért), véres csetepaté egy pincében, hogy az akciókedvelő nézőknek is meglegyen a jussuk, illetve érzelmes szál is bontakozik ki szépen lassan, egyfajta modern Rómeó és Júlia-történet, ahol az egyik űrlény, a másik ember - ráadásul mindketten amúgy feketék. Csinos szőke űrlényünk is van, Laura Vandervoort személyében (a képen).



A V, mint veszélyes különben egy remake: az eredeti számos országban népszerű sci-fi volt a nyolcvanas években. 1983 májusában az NBC levetített két, egymásra épülő űrinváziós tévéfilmet, amit azóta "eredeti miniszériának" neveznek - a siker pedig előrevetítette a folytatást, a félős műfajokért (thriller, horror) rajongó nézők pedig imádták nézni az emberiség hősies harcát a Földre érkezett, gonosz lényekkel. Nem sokkal később képernyőn volt már a háromrészes V: The Final Battle, majd 1984 és 1985 közt 19 darab, egyenként kereskedelmi egyórás epizódot láthattak az amerikaiak és a sorozatot megvásárlók. Erről itt értekeztünk bővebben.

Aki az újra rákap, készüljön fel két rövid évadra, 22 részre. A remake 2009-ben rajtolt az USA-ban, a pilot jó kritikákat kapott, de annak bő 14 milliós nézettsége a második szezonra az ABC-n leesett hét alá, ez pedig már nem volt arányban a költségekkel, a csatorna leállította a sorozatot. A sci-fi hívei elszánt emberek, sokan bombázták a gyártót és a csatornák petíciókkal, és volt róla szó, hogy más tévén folytatódik a széria (TNT, The CW), de végül ebből nem lett semmi, az idegen lények pedig fogták az ionágyúkat, és elröppentek a végtelen kozmoszba.