Itt vannak Mónika és Joshi Bharat követői

A családi tragédiákat, botrányokat szállító délutáni talkshow-k kimúltak az ORTT erélyes fellépése miatt, majd keletkezett egy kis űr, de egy ideje komoly nézettséggel mennek a dokurealitynek hívott sorozatok, amelyek amatőr szereplőkkel vesznek fel kisebb-nagyobb drámákat. Félrelépő férj, mástól szült gyerek, drogozó kiskamasz: a témák ugyanazok, mint Erdélyi Mónikánál, Joshi Bharatnál, csak a feldolgozás módja más. Két ilyen széria már fut egy ideje, kettő a héten indult: a trendről az RTL Klub és a TV2 programigazgatóit kérdeztük.

Eltitkolt, de hirtelen felbukkanó gyerek, megcsalt, gyanakvó pár, az anyja nyomasztó szeretete miatt fuldokló férfi, gyilkossággal vádolt kamasz, lánnyal erőszakoskodó mostohaapa egyaránt feltűnik a 2012 tavaszán indult, és azóta is rendületlenül jó nézettséget szállító, műsorsávját mindig nyerő A gyanú árnyékában című sorozatban. Van, ahol a központi probléma a családhoz beköltöző anyós, egy másik részben a szomszédok idegesítőek, de sokszor bűncselekmény történik, és rendőrségi szál is belekerül a történetbe. Az RTL tavaszi sikerei után jött elő a TV2 ősszel a Családi titkok-kal, és volt rá esély, hogy a második - látszólag ugyanolyan - sorozat már bukik, de az is jelentős nézettséget szállít, rendszeresen nyert a műsorsávjában.

A siker miatt az RTL II a héten el is indította a szintén hazai készítésű Segítség, bajban vagyok! című szériát, két alcímen: az első adások ellopott lottószámokkal, egy tönkretett modellel, illetve egy egyéjszakás kaland következményeivel foglalkoztak. Az új sorozat annyiban más, mint a korábbiak, hogy itt az adott epizód közben tanácsot ad hol egy pszichológus, hol egy jogász, attól függően, hogy a bemutatott probléma főképp lelki vagy ügyvédi tanácsot kíván. A csatorna két pszichológust és három jogászt alkalmaz, mondhatni a jó húsz-harminc éve vetített Családi kör továbbéléséről van szó.

Igazából csak részben beszélhetünk trendek átvételéről, természetes fejlődési folyamatról, mert ha az ORTT nem lép fel drákói szigorral egykoron az egyre jobban durvuló, testi agressziót is felmutató Mónika-show és Joshi Bharat ellen, akkor azok még mentek volna egy darabig, hiszen (minden szempontból) olcsóak és nézettek voltak. Mivel azonban egymást gyengítették, csökkent az egy-egy adásra jutó nézőszám, nőtt a bírságok összege, és ez vezetett oda, hogy 2010-ben előbb az RTL-es talkshow szűnt meg, utána nem sokkal Joshi műsora is. Különös fintora a sorsnak, hogy a két rivális műsorvezető összeállt, és hamarosan közös műsort indít.

Drágább, mint a talkshow volt

"Amikor a formátumot kitalálták, a délutáni talkshow-k utáni napi műsort keresték: ez összetettebb és szofisztikáltabb, mint a Mónika-show volt, de drágább is. Magyarországon este hétkor nem mehetett volna Mónika a képernyőn, de A gyanú árnyékában akkor is működött: a konkurenciánk el is kezdte másolni, ahogy tette korábban is" - kezdte Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója. "Egy új formanyelv ez, mostanáig tartott, hogy megérjen rá a magyar piac. Lehet, ha nincs a válság, előbb jött volna be. Műfaji szempontból amúgy ugyanaz, mint az Éjjel-nappal Budapest."

Kolosi szerint jól felépített részeket lát a néző, és egy működő trendet: "Horvátországban is megy a műfaj, Lengyelországban is volt több kísérlet ezek bevezetésére. Mi közvetlenül a legnagyobb, a német RTL-nek gyártó céggel vagyunk kapcsolatban, ez a Filmpool. Tőlük kapjuk a forgatókönyveket, de ha szükséges, változtatunk, átnézik mindet magyar szakértők, adaptáljuk a hazai viszonyokra. A jó tévés persze a jogi szöveget emberi nyelvre fordítja" - tette hozzá.

Hétköznapi sztorik kellenek

Kiss Péter, a TV2 programigazgatója az [origo] kérdésére elmondta, hogy egy-egy epizód átlagosan három nap forgatást és öt nap utómunkát vesz igénybe. "Minden egyes rész magyarországi helyszínen, valós helyeken forog, de azért is szeretik a nézők, mert életszerűek a helyzetek, a nézők beleláthatnak a történetekbe. Olyan sztorikat mutatunk be, amelyek bárkivel megtörténhetnek, láthatunk ilyet a családi, baráti körben, vagy ráismerhetünk a szomszédunk életére. Mivel a történetek hitelesek, könnyű velük azonosulni, a szereplőket pedig szintén közel érezhetik magukhoz a nézők, hiszen a Családi titkok-ban nem színészek játsszák a szerepeket" - elemezte.

Évek óta mennek ezek külföldön, de itthon csak 2012-ben indultak. Kiss Péter szerint ez a fajta óvatosság nem meglepő, bár ők az RTL-es premier előtt is terveztek ilyet: "A műfaj elsőként Németországban vált sikeressé, és jó darabig a többi ország óvatosan figyelte, hogy vajon a siker tartósnak bizonyul-e. Miután Franciaország és Hollandia is szép eredménnyel tűzött képernyőre hasonló műsorokat, tavaly a TV2 is belevágott ebbe a műfajba." Látszólag a dokumentált realityk a Mónika-show és Joshi Bharat műsora utódjának is tekinthetőek, bár a TV2 programigazgatója szerint nem összehasonlíthatóak: "A Családi titkok dokumentarista televíziós produkció, míg Joshiék a talkshow műfajában mozogtak" - kommentálta.

Noha értelmiségi szemmel lenézett műfaj, mégis komoly számokat mér a Nielsen, amikor ezek a műsorok adásban vannak, tehát van piaca a formátumnak. Február 21-én a Híradó előtti sávban A gyanú árnyékában megint remekelt, 26,5 százalékkal ment a célcsoportban, azaz a tévé előtt ülő fiatalabb nézők több mint negyede nézte - miközben a bejáratott brandnek tekintett, ugyanakkor csak a TV2-n futó Aktív 10 százalék alá esett. A Családi titkok a TV2-n később közel 20 százalékkal ment (előtte sokszor volt fölötte), és magához tért az Éjjel-nappal Budapest, mert a 22,5 százalék nem kiemelkedő, de már biztató a készítők számára. Teljes lakosságban a Családi titkok amúgy a TV2 legnézettebb műsora volt a múlt héten, erősebb estéjén 1 millió 312 ezer nézővel, A gyanú árnyékában pedig 1 millió 204 ezer nézőt hozott (jóval korábbi műsorsávban).

A titok pedig elsősorban a történet, legalábbis Kolosi szerint. "Olyan érdekes sztorik vannak, amelyekbe könnyen bele tudják magukat képzelni a nézők - a jó televízió pedig mindig releváns történetekről szól. Itt nem megírt szöveget mondanak, a szituációk vannak megadva, a szereplők improvizálják a szöveget. A dokumentarista kinézete, a mozgó kamera pedig szándékos: ennek pont az a lényege, hogy úgy néz ki, mintha reality lenne. Az a cél, hogy ne művi valóságot lásson a néző."