Játék határok nélkül: hétből hármat mi nyertünk

Húsz éve, 1993-ban indult itthon a Játék határok nélkül című nemzetközi vetélkedősorozat, amelynek kimondott célja volt, hogy összehozza Európa polgárait. 2007-ben központi kezdeményezésre indult volna újra, 2009-ben a nézők írtak petíciót, de hasonló műsor azóta sem került képernyőre. 

Ha valaki nem emlékezne, a Játék határok nélkül-ben a játékosok vicces - és a mozgást igencsak nehezítő - kosztümökben versenyeztek különféle akadálypályákon, amelyek nagy része egy úszómedencében volt kialakítva. A szervezők általában olyan feladatokat találtak ki, amelyek teljesítéséhez összehangolt csapatmunkára volt szükség. Sok versenyszám valamely résztvevő nemzet történelmére is utalt, de voltak egyszerűbb, általánosabb játékok is, olyasmik, mint amikor a méhecskének öltöztetett lányoknak virágport kellett gyűjteniük.

Charles de Gaulle-tól indult a produkció

A Magyar Televízióban 1993 és 1999 között futott a műsor, eredetije, a francia Jeux Sans Frontiéres azonban jóval régebbi. Az alapötlet még Charles de Gaulle fejéből pattant ki, aki a második világháború után a franciák és a németek közötti feszültséget szerette volna oldani egy hasonló játéksorozattal. Az ötletet végül három francia (Pedro Brime, Claude Savarit és Jean-Louis Marest) valósította meg, akik Olaszországot és Belgiumot is bevonták, így az első, akkor még Inter Nations Games-nek hívott kiadás négy ország részvételével zajlott le 1965-ben.

//videa.hu/player?v=ADWysRa4WjPOx1HM

Ez a széria 1982-ig futott, majd pár évvel később újjáéledt, immár új országokkal a versenyben. A műsor új címe Peter Gabriel 1980-as slágeréből, a Games Without Frontiers-ből származott, amelyben Kate Bush franciául is kiénekelte: "jeux sans frontiéres". Érdekesség, hogy az angol nyelvű változat címe - It's a Knockout - szintén utal a dalra, a szövegben ugyanis ez a kifejezés is megtalálható. (A brit verzió nyomán egyébként az Egyesült Államokban, majd Ausztráliában és Új-Zélandon is indult helyi verzió.)

1965 és 1999 között körülbelül húsz ország mérettette meg magát - a csehek Csehszlovákiaként és Csehországként is -, 1992-ben pedig egyetlen nem európai államként Tunézia is részt vett a versenyben. Magyarország 1993-ban csatlakozott a versenysorozathoz, és a maradék hét kiadásból hármat meg is nyert: 1993-ban és 1996-ban Kecskemét, 1998-ban pedig Százhalombatta csapata utasította maga mögé a versenytársakat. Ezzel elég jó átlagot értünk el a játék történetében, hisz a listavezető, hat győzelmet elért Németország és Portugália közül előbbi tizenhat, utóbbi tizenöt adásban vett részt.

//videa.hu/player?v=V4ZZHM7xLEQ54Itp

A játék itthoni sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult a műsorvezető, Gundel Takács Gábor személye is, valamint a csinos háziasszonyok, előbb Geszler Dorottya, majd Borbás Marcsi. Mindenki által kedvelt figura volt az itthon csak Döninek hívott Dennis Pettiaux is, akit 1990-ben neveztek ki a játékok független főbírójává - miután hazája, Belgium 1989-ben vett részt utoljára a versenyben. A jópofa férfi korábban egyébként cirkuszi akrobata volt, majd gyógypedagógus lett, jelenleg is fogyatékkal élők gondozásával foglalkozik.

Többször visszahozták volna

A műsor végül 1999-ben szűnt meg, töretlen népszerűsége ellenére - a háttérben valószínűleg az állt, hogy a nemzetközi játék egyre nagyobb költséget rótt a versenyzőkre és a közvetítő tévékre is. 2007-ben a European Broadcasting Union visszahozta volna a műsort nyolc országgal (Belgium, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Hollandia, Portugália és Szlovénia részvételével), ez azonban szintén pénzügyi okok miatt nem valósult meg. 2009-ben aztán magyar részről indult egy petíció a játék visszahozásáért, amelyet több mint nyolcszázan alá is írtak, de eredménytelenül.

A Videán a fenti videókon kívül is rengeteg kisfilm található még a műsorról.