A liverpooli ACC rendezvényközpontban mindenki izgatottan készült az esti szórakoztató rendezvényre, délután ötre az egyetlen nyugodt pont már jóformán csak az alagsori kis társalgó maradt, ahol az élő legenda, David Attenborough fogadta az újságírókat. Személyéből ugyanaz a kiegyensúlyozottság és nyugalom áradt, mint amit a képernyőn megszokhattunk tőle - csak épp most nem egy óriásteknőssel nézett farkasszemet, hanem teát szürcsölgetett a kanapén.
"Ó, az egyetlen férfi a csapatban" - jegyezte meg a kézfogásnál teljes közvetlenséggel, miután három kolléganővel érkeztem a kerekasztal-beszélgetésre. A bemutatkozás után hamar le is csaptam rá, tudni szerettem volna, hogy járt-e már Magyarországon, amire igennel felelt. "Az Élet-sorozat egyik részében, az Élet a növények között-ben foglalkoztunk a magyarországi szitakötőkkel, amelyek csodálatosan gazdag populációt alkotnak. Ott forgattunk a tiszavirágokról is, amelyek Európa többi részéről már jóformán eltűntek" - mesélte.
A román kolléganő hasonló kérdésére már nemmel felelt (vagyis Romániában sohasem járt), amiből adódott a kérdés, hogy van-e olyan hely a világon, ahová annak ellenére sem jutott el soha, hogy nagyon szeretett volna. "Nem panaszkodom, mert rengeteg helyen jártam, ahol az emberek nagy része valószínűleg sohasem fog, pedig olyan csodák vannak bizonyos helyeken, amiket mindenkinek látnia kéne. A nagy sivatagok mélyén szívesen eltöltöttem volna több időt, de ott nem hemzsegnek az állatok, amelyeket tanulmányozni lehetne, úgyhogy a BBC arra sosem adott pénzt" – mondta nevetve.
Hozzátette azért, hogy a pénz sosem érdekelte igazán: amit keresett, mindig visszaforgatta az utazásokba, új felvételekbe. "Az egész a természetes kíváncsiságról szól. Volt korábban rengeteg faj, amely egyszer csak eltűnt a Földről, és senki sem tudta, mi történt vele, mert az állatok történetét sokáig nem térképezték fel a tévében. Vannak aztán olyan fajok, amelyek úgy nemzenek utódokat, hogy nem érintkeznek egymással, és még reggelig sorolhatnám a különös példákat, amelyek mind felébresztették a kíváncsiságomat az állatvilág iránt" – fogalmazott.
Nem érdemes elkergetni az oroszlánt
A régi dilemmára, miszerint miként tudja nyugodt szívvel lefilmezni, ahogyan egy oroszlán széttép egy gazellát, egy valószínűleg már jól bejáratott ellenérvet hozott fel: "Ha valahogy sikerül is elkergetnem az oroszlánt, az pár kilométerrel arrébb úgyis talál magának egy másik gazellát. Ráadásul, ha csak azután kergetem el, hogy a gazellát megsebesítette, ugyanúgy talál másik állatot, miközben az én gazellám esetleg belehal a sérüléseibe - ez esetben máris megdupláztam az áldozatok számát. Nem lehet másként csinálni, egyszerűen el kell fogadni, hogy a gyilkolás, a halál a természet része."
Hasonlóról szól a BBC-re idén érkező sorozata, a Life Story is, amely azt mutatja be, hogy az egyes állatoknak miféle kihívásokkal kell szembenézniük életük különböző szakaszaiban. "Tényleg igen kevés ember jut ilyen közel a világ csodáihoz, akiknek így szinte kötelességük azokat bemutatni a nagyközönségnek is - azt pedig fantasztikusnak tartom, hogy az embereket még mindig meg lehet fogni a természettudományos programokkal. Igaz, ma már inkább a kalandról, mintsem a tudományról szólnak az efféle műsorok, de azokat is meg lehet jól csinálni" - mondta, jelezve, hogy utódjai között is van olyan, akiben lát fantáziát. (A BBC jövőbeli természettudományos műsorairól bővebben írtunk itt.)
Saját népszerűségét - a tőle megszokott szerénységgel - leginkább annak tudta be, hogy "ősidők óta" a képernyőn van, példaképei között pedig elsőként - „nyilvánvaló módon” - Charles Darwint említette, akivel szívesen leült volna beszélgetni is. "Akármit, akármilyen történeti munkát is írt, az mindig a jövőbe is mutatott, ami világosan jelzi, hogy képes volt túllépni a saját maga és kora korlátain. Az írásai alapján úgy érzem, emberileg is tudtunk volna egymással mit kezdeni" - zárta le mondandóját, és a maga komótos, nyugodt módján elkezdett ő is készülni az esti rendezvényre, hogy aztán másnap meg Borneóba repüljön, egy újabb forgatásra.