A folytatásban is számíthatunk a szokásos keménységre?
Nem kérdés, ez a munkám és a feladatom, szóval igen. Ez a rövid válasz, és az egyetlen, amelyet adhatok. Rick nagyon is visszatalált a vezetői szerepbe, és megbékélt azzal, hogy van egy brutális oldala. Ráébredt, hogy valószínűleg pont ezért van még életben a többi túlélővel együtt, szóval azt hiszem, még soha nem volt ilyen félelmetes. A térdem pedig az első rész óta fáj. Ez jó jel, azt jelenti, hogy rendesen végzem a munkámat.
És azzal is megbékélt, hogy némi őrület is szorult belé?
Anélkül szerintem már nem lennénk életben. Ez legalább annyira része a személyiségemnek, mint a másik véglet. Ez a legizgalmasabb dolog az egész évadban. Egy olyan embert látunk, aki élete legnevetségesebb és legveszélyesebb helyzetében találja magát, de mégsem volt még ennél magabiztosabb és nyugodtabb.
Kihasználja ezt az őrületet, és közben szülő is marad?
A szülői szál mindig is nagyon erős volt a sorozatban. Egyszerűen fontos. De számomra azért is nagyon izgalmas figura Rick, mert képes a saját igényei szerint alakítani a morális kódexét. Tud nemet mondani, de amikor meghoz egy döntést, száz százalékig kiáll mellette. Hajlandó akár mindent feltenni egy lapra, azt hiszem, ez az egyik nagy erőssége. Ez különösen olyankor érdekes, ha a csoport tagjaival vagy idegenekkel kerül összetűzésbe a hozzáállása miatt, hiszen sosem lehet tudni, hogy mennyi fájdalom, konfliktus és megtorlás születik majd a döntéséből.
Azonosul a karakterrel?
Hogy mennyire azonosulok a hozzáállásával? A munkám része, hogy beleképzelem magam a helyzetébe. Persze, megértem, ha valaki nem akarja elfogadni az ilyesmit. De pont ezért jó ezt a karaktert alakítani, mert ennyire extrémek a körülmények. Olyan helyzetekbe hozzák újra és újra, hogy nekem is el kell gondolkoznom azon, mit tennék az adott körülmények között, aztán valahogy a saját életemre kell vonatkoztatnom az egészet, és tovább kell lépnem. Szóval azonosulok vele. Rengeteg mindent csodálok benne, hihetetlenül szívós vezető, emellett pedig gondoskodó apa is. Azt hiszem, már nem vívódik magában, véget értek a nagy belső viharok.
Mitől lett a The Walking Dead kiemelkedő a zombiműfajban?
Nem is tudom, a történet szerintem elég érdekes, sokkal inkább a karakterekről szól, mint a megoldásról. Nem egy lineáris sorozat, ahol a célra, vagyis a szérum megtalálására koncentrálunk, hanem annál sokkal izgalmasabb, mert az emberi alkalmazkodóképesség áll a középpontjában. Ezért a kamera először a világot és a zombikat pásztázza, aztán hamarosan ráébred a néző, hogy már az emberek érdeklik, és engem az ilyesmi mindig is megmozgatott. A Legyek Ura is erről szólt, egy túlélőtörténet volt, egy hihetetlenül izgalmas feladat, ahol bármit megtehet az ember. Színészként bármerre elindulhatok, ami hatalmas lehetőség.
Miért nem nézi a sorozatot?
Valószínűleg kritikus lennék: az ember képeket sem szívesen nézeget magáról. Ha meg régebben visszanéztem magamat, akkor gyakran az történt, hogy közben azon gondolkoztam: „Nem szeretem ebből a szögből az arcomat." Hiúsági kérdés, feszélyezve érzem magam, márpedig ez nem tesz jót a játékomnak. Nem akarok a kamerákkal foglalkozni, meg azon agyalni, hogy nézek ki. Nekem a feladatra kell koncentrálnom, a többi mások dolga.
Örülne pár újabb visszatekintő epizódnak a zombiapokalipszis előtti időkre, hogy a rajongói tiszta pólóban is láthassák?
Hogy megborotválkozhassak? Nem lenne rossz. Az idő amúgy nagyon érdekesen telik a sorozatban, mert olyan, mintha ebben a világban nem is létezne, és ezzel nagyon izgalmas játszani. Nem akarok elárulni semmit, de nagyon ígéretes és meglepő fordulatok várnak ránk az ötödik évad második felében is.
Hogyan kezeli a sorozat világsikerét?
Hazamegyek, és fákat ültetek (nevet). Olvastam egy remek cikket Matt Damonnal, aki azt mondta a Good Will Hunting megjelenésekor: „Odakint minden megváltozott, idebent nem változott semmi". Én pontosan ugyanígy érzek. Hihetetlenül szerencsésnek tartom magam, és szeretem a munkámat, ami történetesen a zombigyilkolás. Egészen szokatlan életforma, de óriási kaland. Szeretek itt lenni. A társaság remek, jó emberekkel vagyok körülvéve, és számunkra is ugyanolyan fontos a sorozat, mint a nézőknek. Szeretnénk elmesélni egy remek történetet. Elég nagy a nyomás, hogy felnőjünk az elvárásokhoz, és ezt szerintem mindenki érzékeli, ami nagyon megható.
Amikor jönnek az új színészek a forgatásra, mindig megkérdezem, hogy vannak. Ilyenkor mindig azt mondják, hogy izgulnak. Én meg: „Remek! Pont ezt szeretnénk!" Ha nem lennének idegesek, akkor az azt jelentené, hogy nem akarják a maximumot nyújtani. Én nem bírok aludni, amikor elkezdődik egy évad. Nem is tudom... A hírnév furcsa dolog, a rajongók reakciói nagyon meghatók, rengeteg levelet kapok tőlük.
Miről beszélgettek Robert Kirkmannel a forgatások előtt? Megvitatják a Rickben rejlő lehetőségeket?
Igen, Robert fantasztikus, nagyon figyelmes ember, aki mindig is tiszteletben tartotta a színészek munkamódszereit. Hihetetlenül intelligens, és remek ötletei vannak. Azt hiszem, fontos a számára, hogy a sorozat önállóan, a képregénytől függetlenül létezzen. Élvezi, hogy ez egy különálló alkotás.
Szokta olvasgatni a képregényt?
Előfordul. Utánanéztem pár epizódnak. Vissza-visszatérek hozzá. Nem szeretek nagyon előrerohanni, de azt gondolom, hogy rengeteg, a képregényekben szereplő, nagyszerű pillanat előtt tisztelgünk, amelyek a történet fénypontjai, vagy ha úgy tetszik, épp a legsötétebb pontjai. Greg Nicotero is ilyen, eszméletlenül tehetséges rendező, aki még tovább fejlődött a feladaton keresztül, webes epizódokat készített, aztán rendezni kezdett, most pedig ő nyitja és zárja az évadot. Ráadásul hihetetlenül kedves és nagylelkű ember. A The Walking Dead tényleg fantasztikus műsor. Ezért én csak annyit kérek, ha lehet, ne öljetek még meg!
A The Walking Dead sorozat legújabb epizódjait február 9-től hétfő esténként 21.50-kor vetíti a FOX. Az interjúért köszönet a tévétársaságnak.