Az elmúlt években David Walton volt olyan színész, akinek zsinórban hat sorozata bukott meg gyorsan. Épp azért, mert gyenge próbálkozások voltak, nem is kaptak túl sok türelmet és epizódot: vele együtt zuhant a mélybe a Cracking Up, a Heist, A blogger, a 100 Questions, A tökéletes pár, a Bent. Azonban nemrég rámosolygott a szerencse az Egy fiúról (About a Boy) sorozatadaptációja kapcsán, legalábbis a komédia már a második szezonjában jár.
A sorozatkészítők és a castingosok az ő esetében nem törődtek annyira a babonákkal, nem hisznek holmi pestisekben, továbbra is ajánlottak munkát számára. Walton pedig nevetve emlékezett vissza erre az időszakra, és mesélte, hogy talán éppen a bukásoknak is köszönhető az, hogy ennyire keresett, mert sok tévés színésszel ellentétben, akiket 5-6 év alatt mindössze egy szerep után ítélhetnek meg a szakmabeliek, őt pár év alatt 6 különböző szerepben is láthatták. Még akkor is, ha némelyik karaktere igencsak hasonlított egymásra, tipikusan a szerethető, de az életet olykor túl könnyen vevő léhűtőként láthattuk. Talán nem véletlen, hogy az Egy fiúról-ban is hasonló figurát kapott, de a sorozat éppen arról szól, hogy miképpen változik meg a szomszédjába költöző gyerek hatására.
A Sliders-srác is bukdácsol
Mostanság többeknek van igen negatív szériájuk, ami a sorozatos szerepléseket illeti, az egyik legismertebb közülük talán Jerry O'Connell, aki annak idején a Slidersszel elég sokáig volt képernyőn, azonban egy ideje már nem jön össze számára az élet, hiszen bukott a Carpoolers, a Do Not Disturb, a Jog/Ászok, a We Are Men, így nem is nagyon próbálkozik mostanság tévézéssel, legalábbis nem kuncsorog főszerepért.
Rájött azonban, hogy különféle sorozatokban való vendégszereplésekkel nem nagyon lőhet mellé, így az elmúlt években láthattuk papként A ligában, lovagként A titkok könyvtárában, amerikai elnökként a Drunk Historyban, és még két komédiában, a Marry Me-ben és A munka hőseiben is feltűnt. A színész Budapesten is megfordult, élőben remek fickó.
A másik ismert színész, akire mostanság rájár a rúd, az John Cho. Az Amerikai pitékből, valamint a Harold és Kumar-filmekből ismert színész nem tévézik gyakran, a legutóbbi négy szerepe nagyjából tíz év termése, de ez még nem változtat a tényen, miszerint sem a Kitchen Confidential című szakácsos komédia, sem a FlashForward - A jövő emlékei című scifi, sem a Go On című Matthew Perry-sorozat, sem a múlt ősszel bemutatott My Fair Lady-utánérzés Selfie nem kapott második évadot.
Neki is balszerencséje, hogy pont az a sorozata lett sikeres (Az Álmosvölgy legendája), amelyiknek az elején rögtön megölték, hogy később jó párszor még visszatérjen a túlvilágról. Persze ha szigorúan ragaszkodunk a sorozatok műfajához, akkor Cho nem is olyan rossz ómen, hiszen a Star Trek-filmsorozat, amiben Suluként látható, hatalmas siker, mindegyik hőskorbéli Star Trek-filmet lepipálja bevétel tekintetében. A különbség csak annyi, hogy moziban látható, és nem tévében.
Minden rossz véget ér egyszer
Érdekesség, hogy akad egy duó, akik pár éve őspestisnek számítottak a sorozatvilágban, de az ő sorsuk remekül mutatja, hogy a stigmák sem szólnak örökké. Eric Balfourt sokan a 24 első szezonjának számítógépes srácaként, Miloként ismerhették meg, míg Christopher Gorhamet a Jake 2.0 nanotechnológiával megáldott szuperembereként. Mindkét színészben láthattak valamit a castingosok, ugyanis mindenféle szereppel látták el őket, hogy aztán sorozataik sorban megbukjanak az első évadjukban.
Balfour a 24-ben még nem volt állandó szereplő, azonban utána az Elveszett legendák kalandoraiban (Veritas: The Quest) 4, az itthon nem bemutatott Hawaiiban 7, a Sex, Love & Secretsben 4, míg a Kötelező ítéletben (Conviction) 13 rész után mondhatott búcsút munkatársainak. Gorham negatív szériája a Jake 2.0 – A tökéletes ügynök bukása előtt kezdődött az Odyssey 5-val, majd olyan sorozatokkal folytatódott, mint a Rejtélyes vírusok nyomában (Medical Investigation), az Out of Pracrice, illetve A Harper-sziget (Harper's Island) – a szériákban az volt a közös, hogy Balfour próbálkozásaival ellentétben mindegyik letudta a teljes szezonját, 13, 20, illetve 22 részt.
A páros szerencséje 2010-ben fordult meg, amikor Balfour a Haven című természetfölötti krimi egyik mellékszereplője lett, míg Gorham a Kettős ügynökben (Covert Affairs) kapott egy kiemelt karaktert. A két sorozat a fentiekkel ellentétben már kábelcsatornára készült, és így gyengébb nézettséggel is képernyőn maradhatott. Érdekes egybeesés, hogy valószínűleg mindkét széria az 5. szezonjával búcsúzik, így a két színész nemsokára szabad préda lesz, hogy kiderüljön, hogy megmozgatják-e még a castingosok fantáziáját.
Jó volt, de nem kap munkát?
Az egyik legkülönlegesebb sorozatpestis az a Drew Goddard, akit az egyik legeredetibb írónak tartanak Hollywoodban. Ő olyannyira pestis, hogy még sorozatot sem nagyon tudunk társítani a nevéhez. Legalábbis mostanában ez a helyzet. Pályája elején Joss Whedon és J.J. Abrams szériáin dolgozott, csupa kultsorozatok (Buffy, a vámpírok réme, Angel, Alias, Lost - Eltűntek), azóta viszont nem nagyon akadt munkája a tévében. Pedig több író és stúdióvezető is egyaránt vallja, hogy olyan jó és eredeti pilotforgatókönyveket nem nagyon olvastak, amiket Drew Goddard írt.
Mindezt csak abból tudjuk megítélni, hogy ő jegyzi a Cloverfield című titkos projekt, valamint a valóban hihetetlenül eredeti Ház az erdő mélyén című mozis horror szkriptjét, ugyanis a tévés bennfentesek által emlegetett sorozattervek sosem valósultak meg, a többségéből még pilot sem készülhetett. És ez pontosan lefesti az amerikai tévéipar jelenlegi állapotát, melyet a minimális kockázatvállalás és az eredetiség majdnem teljes hiánya jelent. A döntési pozícióban lévők ugyanis annak ellenére nem merték egyik Goddard-projektet sem tovább vinni, hogy maguk is nagyon nagyra tartották a munkáit.
A sors furcsa fintora, hogy 2014-ben végre ismét megnyílt a lehetőség Goddard előtt, elkészíthette és showrunnerje lehetett volna a Marvel Studios Daredevil-sorozatának, ami a Netflixre készült. Elég beszédes, hogy hat évvel utolsó sorozatírói munkája után a lehető legmagasabb pozícióban tért volna vissza.
A sorozat ötlete ugyan nem az ő agyából pattant ki, hanem egy megbízást vállalt el, de éppúgy a sajátjának számított. Illetve számított volna, ugyanis végre, amikor akadt volna egy fix tévés melója, a második részt követően ott kellett hagynia, a hírek szerint azért, mert a Marvel Studios egy mozifilmet (talán a Pókember-spinoff, Sinister Sixet, azaz a Baljós hatost) akart rábízni. Ennyi fordulat és csalódás után már nem lenne meglepő, ha Drew Goddard többet nem térne vissza a tévésorozatok világába.