Az elmúlt években végig azt hangoztattad, hogy ártatlanul ítéltek el, sokan mégis elfordultak tőled a feljelentést követően. Van olyan személy, akiben csalódtál, amiért nem állt melléd?
Senkiben nem csalódtam, mindenkitől azt kaptam, amit vártam. Huszonkét éve ezen a pályán vagyok, pontosan tudtam, hogy kik lesznek azok a kollégák, akik alig várják – féltékenységből vagy irigységből –, hogy elítéljenek. Azt is tudtam, kik lesznek azok a rokonaim, akik csak addig szerettek, amíg volt pénzem és egzisztenciám, amikor én voltam a nagymenő Damu Roland. Tudtam, hogy lesznek, akik ellenem fordulnak, de hál' istennek, akiket barátomnak tekintettem, továbbra is mellettem vannak.
Hat évig forgattál a Jóban Rosszban színészeként. Ha kapnál lehetőséget, visszamennél a képernyőre?
A színésznek a forgatás nagyon jó buli, egy ajándékmunka, amivel nagyon jól lehet keresni. Nem mondom, hogy nem térnék vissza a képernyőre. Nagyon szívesen visszamennék, de nem mindegy, hogy milyen formában, kikkel, melyik csatornánál és milyen produkcióban.
Ugyanoda nem térnél vissza?
Soha többet nem szeretnék szerepelni a TV2-n.
Csalódtál bennük?
Nagyon-nagyon. Már akkor kirúgtak, amikor még a vallomásomat sem tettem meg, egy rendőrségi fogdában ültem. Onnantól kezdve tudtam, hogy olyan felsőbb erők irányítják ezt a dolgot, amik ellen nem küzdhetek.
Akkor hogyan tovább? A szinkront és a színházi szereplést folytatod?
Egyelőre úgy néz ki, hogy igen, ilyen munkáim már vannak is. Például ma dolgozom estig a szinkronstúdióban, és a színházba is hamarosan visszatérek. Októberben lesz Tóth Ede A falu rossza című darabjának premierje, az Egri csillagok-ban Jumurdzsákot alakítom, és remélhetőleg egy vígjátékban is számítanak rám.
Kérted szakemberek segítségét, miután elhagytad a börtönt? A sajtótájékoztatón mesélted, hogy máig vannak pánikrohamaid.
Ezeket a pánikrohamokat nem úgy kell elképzelni, hogy durván pánikbeteg vagyok, és pánikzavarral küzdök. Be voltam zárva három évre egy börtönbe, ahol az embernek szigorú szabályok szerint kell élnie és működnie, ahol felügyelők vannak, akik megmondják, mit csinálj reggel, délben és este. Mikor kijöttem, kinyílt a világ és minden olyan szép és jó lett azáltal, hogy nem kísérnek őrök, és azt teszem, amit akarok. Például szerelmeskedhetek. A börtönben az emberekben tombolnak a hormonok, harminchárom hónapig nem szexeltem, csak akkor jöhettem ki, amikor kaptam jutalomból eltávot decemberben. Erről is muszáj beszélni.
Fura érzés volt, hogy újra vannak terek, csodálkozom a négyes metrón, az újdonságokon.
Sok minden átalakult és megváltozott a városban, de Érden élek, csak dolgozni járok Pestre, vagy leülni a barátokkal vacsorázni. Nincs szükségem szakemberekre, de nem egyszerű ezeket megélni.
Hogy érzed, fel tudod dolgozni ezt az időszakot valaha?
Olyan, mintha nem is velem történt volna. Érdekes, hogy majd két hónapja szabad ember vagyok ismét, és nem igazán tudom, hogy éltem túl. Fogalmam sincs, mire gondoltam, amikor még két év volt hátra. Nem emlékszem, de a könyvemben megpróbálom megfogalmazni.
Hangoztattad, hogy senkit nem szeretnél meggyőzni, nem magyarázkodsz. Akkor miért készült, mi a célod vele?
Tényleg senki véleményét nem akarom megváltoztatni. Nem azért írta a feleségem a könyvet, hogy ezen keresztül meggyőzzek bárkit is. Inkább arról szól, hogy az emberek megtudják az igazságot. A legnagyobb probléma, hogy a legtöbben csak annyit tudnak, Damu Rolandot elítélték. De azt nem tudják, mi alapján ítélték el, nem tudják, hogy volt-e bizonyíték, vagy nem, mi zajlott le a háttérben. Azt sem tudják, hogy hatvanegy szerepet játszottam színházban, húsz évig szinkronizáltam, milyen volt a gyerekkorom, és milyen nehéz, valamint milyen felemelő, könnyebb korszakok voltak az életemben. A születésemtől a börtönbe jutásig mesélem el, hogy mi történt velem.
Nem gondolod, hogy az emberek a börtönben töltött évekre is kíváncsiak?
Már kész a második könyv is, ami a három év börtönről szól. Meghatározó, hogy az ember mennyit ül börtönben. Én nem öt hónapot ültem, mint Stohl András, hanem három évet. Az első másfelet Tiszalökön, nagyon messze a családomtól és a feleségemtől, a második másfél évet pedig Tökölön. Voltak nehéz periódusai a börtönlétnek, és voltak az utolsó időszakban könnyebbek is.
Előfordult, hogy konfliktusba keveredtél a rabtársakkal?
Soha. Szerettek, tiszteltek, becsültek.
Úgy ültem le három évet, hogy egy pofont nem kaptam, és nem is adtam.
Azt mondtad, hogy elhívtad az eseményre Andy Vajnát és Vajna Tímeát. Komolyan gondoltad az invitálást, örültél volna, ha eljönnek?
Egy bulvárcikken keresztül történt a meghívás, azt mondtam, hogy szívesen látom őket a könyvem bemutatóján, valahogy így fogalmaztam, azt hiszem. Ezt komolyan mondtam. Nem jöttek el.
Ha valahol összefutnátok, beszélnél velük néhány mondatot?
Nincs beszélnivalóm Palácsik Tímeával és Andy Vajnával, engem ők nem érdekelnek.