Felvonulók kérték, de egy listáról

Szegvári Katalin az otthonában, Origo interjú 2015 április 30.

A Felvonulók kérték egy időben épp annyira hozzátartozott a május 1-jéhez, mint a langyos sör, a virsli vagy a proletáröntudat. A nyolcvanas években már nem volt kötelező felvonulni, a nép kéréseit pedig teljesítették, de azért nem mehetett adásba akármi. Az Origo Szegvári Katalint kérdezte emlékeiről, és mutatunk pár emlékezetes felvételt is.

Szegvári Katalin tíz évig A Hét munkatársaként belpolitikai riportokat, dokumentumfilmeket készített, 1980–1997 között a Stúdió főmunkatársa volt. Sokan az ő arcához kötik a május 1-jei felvonulók kéréseit teljesítő Felvonulók kérték című műsort, így emlékeiről kérdeztük. "Amikor én odakerültem, akkor már nem volt kötelező felvonulni, és jó hangulat volt május elsején. Nincsenek rossz emlékeim, nem jöttek részegek: a felvonulók szórakozni jöttek a felvonulási térre. Meg virslit enni és sört inni. Öt évet dolgoztam ebben a műsorban, a nyolcvanas évek elejétől" – mesélte az Origónak.

Nincsenek rossz emlékei a május elsejékről, amikor a Felvonulók kérték futott, már nem volt kötelező felvonulni Fotó: Szabó Gábor - Origo

Egy városi legenda szerint nem kérhetett akármit, mondjuk egy londoni punkegyüttest a felvonuló, meg volt szabva, miből lehet választani. Ez annyiban igaz, hogy tényleg egy listával mentek oda az ünneplőkhöz, arról lehetett csak választani. A fantázia azonban színesebb, mint a valóság: ennek oka elsősorban nem a nyugati zenéktől való félelem volt, hanem az, hogy a délelőtt-délben leadott kérést estére elő kellett keresni valahonnan, egy raktár mélyéről.

Gálvölgyi paródiája

"Nem létezett digitális archívum, korábban még kazetta sem, különböző filmtekercseken volt minden, vagy épp elektromágneses szalagon. Ha valaki délelőtt 11-kor kért valamit, azt elő kellett készíteni, a filmeket pedig a városban különböző helyeken tárolták, nem csak a Szabadság téren" – emlékezett Szegvári.

A paródia 2. része

Szerinte politika nem volt ebben a műsorban, legalábbis, amíg ő ott volt, erre vigyáztak. "Egyszer lett volna benne politikus, mert egy riporterkolléga túlbuzgó volt, de Bánki Iván rendező kivágta. Viszont sokan a családjukkal, szerelmükkel vonultak, és bő listáról választhattak. Volt rajta Nagy László, aki szavalt, Pavarotti énekelt, Latinovitsot is sokan kérték. A könnyű és komoly műfajt váltogattuk, bár Wagnert azért nem játszottunk, ízléses, értékes műsorszámok voltak az esti műsorban."

Hogy vagytok, ti régi játszótársak? címmel 19 kollégájáról, régi tévésekről, rádiósokról jelent meg könyve Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szegvári szerint nem igaz, hogy mindig ugyanazokat kérték volna a felvonulók, talán csak egy olyan ember van, akitől mindig volt valami: Gálvölgyi János. Egy alkalommal a Felvonulók paródiáját közösen készítették.. Még forgatókönyv sem készült. "14 éves koromtól kezdve ismerjük egymást, egy iskolába jártunk. Jani elmondta, milyen jelmez kell neki másnapra, korán reggel felvettük a jeleneteket, Bánki Iván rendező pedig estére összevágta, és ment is adásba. Ilyen egyszerű volt ez" – mondta a műsorvezető.

Egy kis történelem: felvonulás 1964-ben

Szerinte akkoriban a Magyar Televízió nagyon sok értékes produkciót mutatott be, még a szórakoztató műsorokban is nagy színészek léptek fel, akiknek nem derogált a könnyű műfaj sem. Úgy látja, a kultúra közvetítése jelenleg elégtelen. "Én az MTVA csatornáit nem sűrűn nézem, kivéve az M3-at, mert ott régi értékekből válogatnak. Régebben sok közvetítés volt színházakból, most meg alig látni ilyet. Amúgy rengeteg filmet és híradót nézek máshol, más tévéken. Híradót mindkét oldalról!" – mondta kérdésünkre.

Egy kis tévétörténet: az Önök kérték főcíme 44 évvel ezelőttről

Jelenleg a Zsigmond Király Főiskolán tanít, két unokájával van sokat, cikkeket ír, könyve jelent meg. "Rengeteget olvasok, és nagy számítógépbarát vagyok, mindenből a korszerűt, az újat favorizálom. Sok barátom van, és megszállott Scrabble-játékos vagyok" – mesélte Szegvári Katalin, amikor a mindennapokról kérdeztük.

Gálvölgyivel együtt járt - gimnáziumba Fotó: Szabó Gábor - Origo

Látja, hogy elmúlt a régi világ, amit szeretett, és tudomásul is veszi. "Akkor volt egy televízió, és annak egy fontos, Szinetár Miklósnak köszönhető része, amely rengeteg értéket adott. Például karmesterversenyeket is vezettem, nagyon sokan szavaztak... Én azt mondom, hogy 25 év nagyon kevés a rendszerváltás után, így még egy kusza világ van. Biztos lesz ez még jobb is, csakhogy nekem csak egy életem van. De nem vagyok egy siránkozós fajta, tényleg nincs bajom a világgal."