A Barátok közt sztárja 35 évesen még nem volt a maga ura

A magyar tévénézők számára a Barátok közt Illés Júliája lehet az ideális háziasszony és családanya, holott az őt alakító Mérai Katalin egyáltalán nem ilyen. Vagyis ennél jóval összetettebb és izgalmasabb. A napi sorozat mellett is sokat dolgozik, a színházban kerüli a megszokott helyzeteket, a rosszindulatú kommentelőknek jópofán válaszol, vezetett sörözőt is, szerelmes volt Harrison Fordba, egyszer pedig úgy esett, hogy le kellett szúrnia egy őzet.

• Szerinte a vándorszínészek korát éljük, nem lehet egyetlen társulathoz tartozni.
• Azért szereti Illés Júlia karakterét, mert nagyon más, mint ő.
• A színész halálának tartja, ha nap mint nap ugyanazt a szerepet kell eljátszania.
• Gyerekkorában rajongott a Star Warsért, be akart ülni egy TIE vadászba.
• Ma is jó döntésnek érzi, hogy párjával egy hónapnyi ismeretség után vállaltak gyermeket.
• Nem az elmúlástól fél, hanem attól, hogy nem lehet a dolgok részese.

Legutóbb az RS9-ben találkoztunk, még mindig te viszed ott a sörözőt?

A sörözőt már nem én vezetem, de az RS9 Színházban még benne vagyok. Mellette még több helyen is játszom, ami valószínűleg a mostani színházi helyzet miatt alakult így.

Kezdődhet az interjú! Fotó: Marton Szilvia - Origo

Nem lehet már egyetlen társulathoz tartozni?

Nem igazán, szerintem nem olyan korszakot élünk. Sokkal inkább, mintha az ekhós szekerek kora térne vissza, belekényszerültünk abba, hogy vándorszínészek legyünk, de ez nem feltétlenül baj. Most két darabbal is utazunk, abból az egyik, az Őnagysága kabaréja a szívem csücske, még tíz éve írta Fráter Zoli az ötletem nyomán.

Mi volt az ötlet, miről szól a darab?

A századfordulós magyar kabaré két nagy női alakjáról, Medgyaszay Vilmáról és a Vidor Ferike néven szereplő Wechselmann Franciskáról, az ő különös kapcsolatukról, szerelmi háromszögükről Gábor Andorral.

Meggyőződésem, hogy az embereket rászoktatták a bulvárra,

a darab készültekor pedig azt gondoltam, ha már kiszolgáljuk az igényeiket, akkor csináljunk minőségi bulvárt.

Jelenleg két darabbal utazik az országban Fotó: Marton Szilvia - Origo

Melyik nő szerepét szántad magadnak?

Tíz évvel ezelőtt, amikor Ullmann Mónikával bemutattuk a darabot, még Medgyaszay Vilmát alakítottam, akkor őt nehezebb feladatnak tartottam eljátszani, mert egy igazi nő volt, a jó értelemben vett primadonna, akinek Ady és Babits írt szövegeket. Harminckét évesen ez nagyon távol állt tőlem, meg kellett küzdenem érte.

Most viszont Vidor Ferikét alakítod Zakariás Éva oldalán. Muszáj volt cserélni?

Igen, éppen azért, mert a másik szerepet már tudtam, belenőttem, nem volt benne semmi kihívás. Most negyvenhárom éves vagyok, és Vidor Ferikeként egy hebrencs, a világra naivan tekintő nőt kell játszanom, aki már nem vagyok. Ő a szubrett, az örök cselédlány, aki a vicceket mondja, most ezzel kell megharcolnom.

Harminckét évesen még távol állt tőle a primadonna szerepe Fotó: Marton Szilvia - Origo

A Barátok közt-ben játszott karakteredre, Illés Júliára mennyire hasonlítasz?

Éppen azért szeretem ezt a karaktert, mert nagyon nem én vagyok, mindennap egy kihívás belebújni a bőrébe. Ő a mérleg nyelve, a viszonyítási pont, akihez képest meg lehet ítélni a szélsőségesen rossz és a szélsőségesen jó karaktereket és helyzeteket.

Ő testesíti meg a megbízható feleséget, az ideális háziasszonyt és családanyát,

visszaigazolást láthatnak benne azok a nők, akik ilyenek – azoknak pedig egy minta lehet, akik szeretnék ugyanígy megállni a helyüket az életben. Nagyon sok Illés Juli van ebben az országban.

Te nem vagy egy mintafeleség ezek szerint?

Mondjuk úgy, hogy miután színésznő vagyok, eleve másként létezem, mint egy mintafeleség.

Nagyon házias tudok lenni, de attól függ, miben.

Főzni például imádok, mert kikapcsol, de attól is besokallok néha, olyankor inkább azt mondom, hogy menjünk el egy étterembe, vagy rendeljünk kaját. Borzasztóan tisztelem ugyanakkor azokat a nőket, akik maximálisan alá tudják rendelni magukat a családjuknak, nap mint nap főznek, meleg étellel várják a szeretteiket. Én erre képtelen lennék.

Nagyon nem hasonlít Illés Julira Fotó: Marton Szilvia - Origo

Takarítónőd van?

Van, de mivel maximalista vagyok, nagyon megszenvedtem vele, hosszas keresgélés után találtam csak meg Ágikát, aki kellőképp tolerálja a hülyeségeimet. Azt gondolom,

ma már nem lehet úgy élni, hogy az ember ne próbálja meg valamilyen módon segíteni magát

azért, hogy ne a folyamatos alárendeltségről szóljon az élete. Amúgy is alárendelem magam a munkámnak, a saját elhivatottságomnak és a napi feladataimnak, a fennmaradó minimális időt szeretném inkább a családommal tölteni.

Ha lenne egyetlen szabad órád, amit csak magadra fordíthatsz, mit csinálnál?

Most legszívesebben aludnék.

Mennyit dolgozol egy nap?

Sokat, és nem feltétlenül csak a Barátok közt miatt, mellette is sok mindent csinálok. Ott a színház, szinkronizálok, van két állandó narrációs munkám is, amiből az egyik a kedvenc amerikai bloggerem sorozata, Ree Drummondtól a Pioneer Woman.

Megpróbálom megélni a szakmám sokszínűségét,

szükségem van az újabb és újabb impulzusokra. Szerintem egy színész halála az, amikor éveken keresztül ugyanazt a szerepet játssza, és nincs semmi más dolga.

Legszívesebben aludna egy nagyot Fotó: Marton Szilvia - Origo

Juli karakterét meddig lehet vinni?

Az a szerencse, hogy Juli nap mint nap megújul, nem ugyanazt kell eljátszanom minden este, hiszen őt is folyamatosan új impulzusok érik: vállalkozik, nem vállalkozik, jóban van ezzel, összeveszik azzal, valami történik a gyerekeivel, a saját nihilista életével küzd, vagy éppen kitörési pontot talál ebből. Ilyen szempontból könnyű eljátszani, inkább

az a nehéz, hogy véletlenül se akarjam ráhúzni saját magamra, ne akarjak eggyé válni vele.

Néha mondom is a forgatókönyvíróknak, hogy "Gyerekek, ez nem történhet így, ilyen egyszerűen nincs” – ők meg csak bólogatnak, hogy de, van.

A producerváltásból mennyit érzékeltél színészként? (Kalamár Tamás helyett januárban Rozgonyi Ádám került a produkció élére – a szerk.)

Nagyon szerettem Tamással dolgozni, főleg a következetessége miatt. Nem egy könnyű ember, iszonyatosan magas elvárásai voltak, de ha valamiről eldöntötte, hogy jó, akkor azt biztosan végigcsinálta. Kilenc éven keresztül az ő személyisége, az ő akarata hatotta át az életemet,

nehezen viseltem, amikor elment.

Ádám egészen másképp létezik ebben a produkcióban, más a hozzáállása és a munkamódszere, más a viszonya is a többiekhez. Több dologba is belenyúlt, de amit én látok, az alapján azt mondom, nem tettek rosszat a változtatásai.

Egészen másnak látja a két producert Fotó: Marton Szilvia - Origo

Sorozatbeli férjeddel, a Berényi Andrást alakító R. Kárpáti Péterrel tartod a kapcsolatot?

Ritkán futunk össze, de olyankor jó őt látni – előfordult, hogy ugyanazon a helyen próbáltunk, miközben teljesen véletlenül megjelent Csomor Csilla (Berényi Zsuzsa alakítója – a szerk.) is, volt egyfajta bája a helyzetnek. Péternek közben nagyon más irányba ment az élete, de belenéztem a dokumentumsorozatába is, szerintem jó dolgokra koncentrál most. Mindig megvolt benne a művészi és ezoterikus hajlam, nagyon jó ötletei is vannak, egy végtelenül kreatív ember, talán ezért is kedveltem meg.

A rajongóiddal is jónak tűnik a kapcsolatod, legalábbis az alapján, amit a KataFakanala nevű oldaladon láthatunk.

Itt nem annyira egy rajongói bázis, mint inkább egy aktív közösség működik, felkarolt különféle kezdeményezéseket is, amihez én voltam a kapcsolódási pont. Elsőként a Down Alapítvány – Korai Fejlesztő Központ 10. születésnapjára gyűjtöttünk össze rengeteg tortát az ország minden tájáról,

az adományokat már úgy kellett leállítani, amikor meglett a célként kitűzött 300 szelet.

Az önkéntesek aztán eljöttek a születésnapra is, ahol annyira belelkesültek, hogy a karácsonyt is megszerveztük a gyerekeknek.

Örül, ha összefut R. Kárpáti Péterrel Fotó: Marton Szilvia - Origo

Találkozol ellenséges megnyilvánulásokkal is?

Persze, de nekem már az is fura, ha valaki veszi a fáradságot, hogy elmondja a negatív véleményét. Legutóbb valaki hosszan leírta, nem érti, hogy kerültem a Barátok közt-be, a nyomába se érek feltehetőleg kedvenc színészének, Kálid Artúrnak. Visszaírtam neki, hogy egyetértek, javasolni is fogom a produkciónak, hogy a továbbiakban Kálid Artúr játssza Juli szerepét. Ezzel együtt szerintem

a legjobb követő a troll, mert mindenbe beleköt, amire aztán a többiek reagálnak,

vagyis folyamatosan generálja a tartalmat.

Te magad mennyire vagy rajongó típus?

Sosem voltam az. Persze, lánykoromban voltak kint poszterek a falamon, főleg a Csillagok háborújá-ból, miután

Harrison Fordba nagyon szerelmes voltam.

Viszont amikor Dévényi Tibi bácsi műsorába, A három kívánság-ba írtam egy levelet, akkor is azt kértem, hogy hadd ülhessek be egy TIE vadászba (a Csillagok háborújá-ban látott űrjármű – a szerk.), nem azt, hogy találkozhassak Forddal vagy Mark Hamill-lel. Trónok harca-rajongóként ma is inkább azt választanám, hogy hadd nézzem meg a Falat, mint hogy találkozzak valamelyik szereplővel.

Sosem volt egy rajongó típus Fotó: Marton Szilvia - Origo

Valahol olvastam, hogy a jelenlegi pároddal egy hónapnyi ismeretség után vállaltatok gyereket. Jó döntés volt? Nem bántad meg?

Nem bántam meg, abszolút működik. Akkor persze nagy kérdés volt számomra is, hogy rendben lesz-e így az életem, főleg, hogy

35 évesen még nem voltam teljesen a magam ura.

Amikor megcsináltam a terhességi tesztet, akkor is az jutott eszembe elsőként, hogy miként fogom elmondani édesanyámnak – holott már 18 éves korom óta külön élek. Végül lementünk hozzájuk húsvétra, előkerült némi pálinka is. Mielőtt megittam volna a húsvéti áldomást, a boldog apa bejelentette, hogy gyermeket várunk.

Milyenek a szüleid?

Édesapám pár éve meghalt, édesanyám felköltözött Budapestre egy Miskolc melletti kis faluból. Nagyon aggódtam érte, hogyan fogja magát itt érezni, de

annyira magára talált, hogy szinte kirobbanthatatlan a belvárosból, a bulinegyed közepén lakik.

Operabérlete van, színházba jár, barátnőzik, ha ő megy a gyerekért, akkor tuti, hogy kétszer megjárják a Széchenyi-hegyet, mielőtt hazaérnek. Egy Testnevelési Egyetemet végzett, jó karban lévő hetvenes nő, aki tele van energiával, valószínűleg én is miatta vagyok ilyen energikus.

Édesanyjától örökölte az energiáját Fotó: Marton Szilvia - Origo

Édesapádtól mit örököltél?

Sokat tanultam tőle morálban, de nagyon kemény tanítómester volt. Egy tipikus Ikrek volt, borzasztóan tudott szeretni, de soha nem mutatta volna, mert félt a kudarctól – miközben roppant végletes volt, végletekben mutatta meg az élet értelmét.

Mi volt számodra a legdurvább lecke?

A történethez tudni kell, hogy apám vadászott, és én is letettem az első vadászvizsgát, ami után megkaptam az egyik vadászkését ajándékba. Akkoriban egy képzőművészeti alkotótelepen segédkeztem, aminek a gondnoka elgázolt egy őzet, majd betette a csomagtartóba, és elhozta a táborba. Az állat még élt, és elkezdett kaparászni, én meg egyből hívtam édesapámat, hogy mit tegyünk. „Nálad van a vadászkés? Akkor le kell szúrni, aztán ne felejtsd el ki is zsigerelni. Holnap beszélünk” – mondta.

Köpni-nyelni nem tudtam, ott álltam csak a sötét éjszakában egy Wartburg háta mögött, egy haldokló őzzel meg egy csomó szobrásszal, akik mind azt nézték, hogy mi lesz az állattal. Végül segítettek lefogni, leszúrtam, majd nekiálltam kizsigerelni.

Sosem felejtem el azt a pillanatot, ahogy belenyúltam a testébe, és megfogtam a forró szívét,

ami nemrég még dobogott. Csak úgy tudtam végigcsinálni, hogy valahogy kívül helyeztem magam a helyzeten, mire apám azt mondta másnap: „Amíg nem hal meg valaki a kezeid között, addig nem tanulod meg becsülni az életet.”

Édesapja kemény tanítómester volt Fotó: Marton Szilvia - Origo

Félsz a haláltól?

Nem. Attól félek, hogy nem láthatom a fiamat, Bálintot és a páromat, Jocót. Hogy nem élhetem meg velük a mindennapjaimat, pedig Bálint egy nagyon szórakoztató fiú, Jocóval meg iszonyatosan jó szimbiózisban létezünk. Nem a haláltól vagy az elmúlástól félek, hanem attól, hogy nem lehetek részese az életüknek. Hajt a kíváncsiság, hogy mi jön még.