Amikor az autóban csapkodjuk a volánt a röhögéstől, vagy együtt dalolunk a hangszórókkal, bele se gondolunk, milyen régóta tesszük ugyanezt, mennyire beépült a rádió az életünkbe.
Ma kilencvenéves a magyar műsorsugárzás,
sőt, ha az hazai előzményeket is belevesszük, a híradás elektrizált változatai még ennél is öregebbek.
A rádiózást megalapozó találmány Hertz rezonátora volt – 1887–88-ban ennek segítségével bizonyította az elektromágneses hullámok létezését. Fontos az olasz Marconi 1896-os drótnélküli távírója, amellyel a távközlési hullámok gyakorlati alkalmazhatóságát támasztotta alá.
Az első férfi, akinek sikerült nagyobb távolságot is áthidalni az új eszközzel, az orosz Alekszander Sztyepanovics Popov volt –
1895-ben már a 250 méter is csodálatos rekord volt.
Innentől óriási lépésekkel haladt a fejlődés, hiszen öt évvel később Anglia és Amerika között is létrejött a vezeték nélküli kapcsolat.
Ahhoz, hogy a vételt tökéletesítsék, Lee de Forest zsenijére is szükség volt. 1906-ban őt találta fel a háromelektródás csövet, vagyis a triódát – ez kellett ahhoz, hogy a jeleken túl akár az emberi hang is továbbítható legyen.
Az első kísérleti rádióadást 1914-ben sugározták Lackenben, Belgium területén. A fejlesztéseknek óriási lökést adott az első világháború, hiszen a hadseregnél rájöttek, hogy a technológia milyen jól használható a katonai kapcsolattartásban.
A rendszeres adást az Egyesült Államokban indították be. A KDKA rádió 1920-as pittsburghi sugárzása után Európa sem akart lemaradni, hamar követték az amerikaiakat.
1922-ben megalakult az angol BBC, azaz a British Broadcasting Co. Ltd.
– az ő működésük hatalmas ösztönző erőt jelentett a kontinens többi országának.
Manapság ugyan senki sem úgy tekint Magyarországra, mint elektrotechnikai nagyhatalomra, de egy évszázada ez még másképpen volt – az ipar számos területén az élbolyban versengtek a hazai szakemberek. A távközlésben sem voltunk lemaradva, sőt: Puskás Tivadar kuriózumnak tekinthető Telefonhírmondója, mint afféle előd, már 1893. február 15-én elindult Budapesten.
1923-ban Paskay Bernát postai műszaki igazgató kérésére két fiatal mérnök, Erdőss Gyula és Jurcsek Viktor látogatott Németországba. Tanulmányi útjukon felmérték, mi legyen a hazai „bródkaszting” technikai háttere – tapasztalataik alapján a Posta Kísérleti Állomás 1923-ban a berlini Huthnál két darab 250 wattos adókészüléket rendelt.
Az egyik Csepelen állt szolgálatba, a másik Sopronba került, a Magyar Távirati Iroda közgazdasági híreit továbbították a segítségükkel. Nem telt el sok idő, belátták, hogy a két eszköz teljesítménye kevés, ezért magyar mérnökök, Tomcsányi István és Magyari Endre 1 kW-os távíró- és távbeszélőadót építettek.
Hamar kiderült, hogy számos rádióamatőr kagylózza rendszeresen kristálydetektoros vevőjével a távirati híreket. Tapasztalataikat időről időre megosztották a Posta Kísérleti Állomásával – az ő visszajelzéseik segítették és ösztönözték a mérnököket abban, hogy a felszabaduló Huth adóval kísérleti jelleggel műsoradásba kezdjenek – egy ilyen alkalommal ismerhette meg a hallgatóság a postánál dolgozó Marczal János műszaki segédtiszt dalárdában tökélyre csiszolt nótáit.
Az első komoly adáskísérlet 1924. március 15-én hangzott el: a nemzeti ünnephez méltó zenés műsort sugároztak.
Egyre több volt a rádióamatőr, egyre türelmetlenebbül várták az állandó hallgatnivalót:
amíg 1925 novemberében alá nem írták a rádióhírszórás engedélyokiratát, ez nem történhetett meg.
A koncessziós jogok a Telefonhírmondó Részvénytársasághoz kerültek, amelyet a korszerű feladatokhoz át is szerveztek: megkapta a Magyar Telefon Hírmondó és Rádió Részvénytársaság nevet. Nem csak a rádiósok, a szakemberek is várták a nagy napot, így nem piszmogtak soká. 1925. december 1-jén, 546 méteres hullámhosszal megszólalt, és szól azóta is a rádió, igaz, a második világháború alatt és utána 144 napig nem sugároztak műsort – csak 1945. május elsején indult újra az adás.
A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel gyarapodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting.
Fogadalmat teszek arra, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva, tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni” – jelentette ki a mikrofonba Kozma Miklós, az MTI vezérigazgatója. Az ünnepélyes adásnyitás után a hallgatók a következő műsort kapták:
Ismerje meg a magyar rádiókat!
Fényképeink a verőcei Öreg Rádiók Múzeumában, Perneky Sándor magánygyűjteményében készültek, amelyet a Rádiómúzeum Alapítvány működtet és támogat.Az LGT ismert dalával búcsúzunk, köszönjük, hogy hallgattak-olvastak!