Schell Judit: Nem volt okom rá, hogy szerepet vadásszak el mástól

Szervét Tibor és Schell Judit ad interjút Bella Briginek egy új sorozat sajtóbemutatóján 2016 január 6-án

Schell Judit válófélben levő, féltékeny dívát alakít a közmédia új sorozatában, a Csak színház és más semmi-ben. A színház berkeiben játszódó történet rögtön megtetszett neki és úgy gondolja, a nézők is szeretni fogják, mindannyian szeretünk benézni a kulisszák mögé és megtudni, mi zajlik a háttérben. A színésznő arról mesélt az Origónak, hogy van-e hasonlóság a valóság és a képernyőre került színházi világ közöt, és hogy érte el, hogy karakterével ellentétben őt nem szedi szét a bulvársajtó.

"Az ember önmagával szemben mindig legyen kritikus" - mondta Schell Judit, mikor a Csak színház és más semmi bemutatóján mesélt az Origónak. "Kellett egy kis idő, mire megszoktam a vásznon az arcomat, de ez mindig így szokott történni.

Először magát figyeli a színész, aztán pár perc után már tud koncentrálni a történetre és a többiekre is.

Megmondom őszintén, nem olyan egyszerű átállni. Mikor elolvastam a forgatókönyvet és megtudtam, hogy újra Csányi Sanyival forgathatok, fel sem merült bennem, hogy nemet mondjak. Az kicsit zavar, hogy a Csak szex és más semmi-re hajaz a cím, de aztán beláttam, hogy ezen kívül semmi köze a mozifilmhez: más karakterek, más helyszín és más célok vannak benne."

Kicsit zavarta a cím, de a forgatókönyv meggyőzte Fotó: Szabó Gábor - Origo

Úgy gondolja, a hatrészes széria gyorsan megfogja majd a nézőket, mind szeretünk benézni a függöny mögé. "Nem egy nagyon belső történetről szól, nincsenek benne a néző számára érthetetlen szlengek, így nincs kirekesztve, nincs kihagyva belőle. Nem színházi, hanem inkább azt mondanám, hogy emberi történet szerethető figurákkal. Én egy színésznőt játszom, aki épp vissza akarja szerezni a férjét azok után is, hogy az galád módon bánik vele. Valóságos dolgok ez, nem állnak távol a hétköznapoktól."

Az epizódokban színészek közti áskálódás, féltékenykedés és a szereposztó dívány is gyakran megjelenik, úgy véli, ez a valóságban is jelen van. "Én mindig normálisan működő színházakban voltam, a Nemzeti Színház volt a legnagyobb létszámú, ott lehettek hasonló sztorik, de hozzám ezek nem jutottak el, konkrétumot nem tudok mondani. Én soha nem voltam ilyen, szakmailag mindig jól voltam tartva,

nem volt okom rá soha, hogy áskálódjak, furkálódjak vagy szerepet vadásszak el mástól.

Annak van erre indíttatása, aki kevésbé van használva, elégedetlen vagy sértett, mert úgy érzi, többre hivatott."

Soha nem volt oka rá, hogy áskálódjon Fotó: Szabó Gábor - Origo

"De nem minden igaz, amit a szériában látunk. Vannak olyan sztereotípiák ebből a világból, amik nem biztos, hogy valósak, de a nézők szeretik őket elhinni. Érdekli őket az újabb színházi meg celebpletyka, ez a vonal a sorozatban is megjelenik, egy karakter a bulvárt látja el szaftos, sokszor teljesen hazug sztorikkal" - mesélte.

A valóságban őt elkerüli a bulvár, de ezt tudatosan érte el. "Soha nem kerültem közeli kapcsolatba a pletykalapokkal, én ezt csírájában elfojtottam. Nem akartam belemenni, mert tudtam, hogy akkor nem lehet egykönnyen kiszállni. Már azt a jót sem akartam, ami az elején együtt járt volna vele. Amíg fényezik az embert, addig nagyon jó, de aztán előkerül a rossz és valótlan tartalom is."