Bár nem szereti magát visszanézni, eddig mind a három epizódot látta. "Pont úgy alakultak a vasárnapjaim, hogy vagy délutáni előadásom volt a színházban vagy nem játszottam, így le tudtam ülni otthon a tévé elé. Az első két részt már láttam a stábvetítésen, így másodszorra még kritikusabb voltam magammal.
A színészek jellemzően maximalisták, és utólag nagyon frusztráló, ha valami nem úgy működik, mint ahogy azt az ember elképzelte.
Egy 12 órás forgatás során elcsúszhatnak dolgok, még akkor is, ha a rendező ügyel mindenre, és olyankor nincs mese, az a hiba, egy rossz reakció, egy félrecsúszott hangsúly ott marad örökre."
Izgalmas volt számára azokat a részeket megnézni, ahol a kollégáit láthatta, akikkel három hónapon keresztül forgatták a szériát. "Sok időt töltöttünk együtt, de nem volt mindenkivel közös jelenetem, ezért jó pár alakítás meglepetés a számomra. A forgatás mindig egy nagyon erős közösségi ügy, ezért is szeretem annyira, és jó látni a tehetséges kollégákat."
"Azt éreztem májusban az olvasópróbán, hogy bár ez egy szórakoztató sorozat, mégsem kiszámíthatóak a fordulatok. Ahogy ott ültünk, folyamatosan hüledeztünk, mert minket is váratlanul ért, hogy merre kanyarodnak a szálak. A karakteremmel, Petrával, mázlim volt, nem kellett nagyon küzdenem vele. Egy öntudatos drámaíró, aki a színház egyik fontos alkotó embere, de közben nagyon esendő, szétszórt nő, aki próbál lavírozni a karrierje és a családja egyben tartása között" - mesélte az Origónak.
A legemlékezetesebb forgatási napja az első héten volt, mikor a színház belső udvarán felmásztak egy állványra Fehér Tiborral. "Izgalmas volt a magasban játszani, miközben a kamera forgott körülöttünk. A sorozat technikai adottságaihoz képest ez nagy dolognak számított, elrugaszkodtunk az öltözőben lefúrt lábú kamera mellől."
Több filmben és sorozatban játszott már, például a Szabadság, szerelem-ben vagy a Tűzvonalban című sorozatban, szeret kamera előtt dolgozni. "Az ember mindig tanul valami újat, a forgatáson adódó nehéz helyzetekből, a saját tűrőképességéről, vagy egy ismeretlen kollégától. Forgatni azért szeretek, mert nagyon intenzív kapcsolatba kerülök azokkal, akikkel együtt dolgozom.
Viszonylag rövid idő alatt nagyon mélyre kell ásni.
Hiába sorozatot forgattunk, mégis úgy éltem meg, mintha filmet csinálnánk, a feszített tempó dacára valahogy mindenre jutott idő, rendesen ki tudtuk dolgozni a jeleneteket, megélhettük a pillanatokat."
"Talán az ismerőseim tapintatának köszönhető, de eddig csak pozitív kritikák értek el, jó hallani, hogy az emberek nemcsak szeretik a Csak színház és más semmi-t, de izgulnak, hogy hova csavarodik a történet a elkövetkező részekben. Szerintem, ha egy sorozat ezt el tudja érni, akkor jól végeztük a dolgunkat" - mondta.