Szervét Tibor extrém helyzetbe került a forgatás alatt

Szervét Tibor és Schell Judit ad interjút Bella Briginek egy új sorozat sajtóbemutatóján 2016 január 6-án

Szervét Tibor újra a képernyőn tűnik fel, ezúttal a közmédia új sorozatában kapott szerepet. A Csak színház és más semmi-ben Ivánszky Dénes színházigazgatót játssza, és bár több mulatságos jelenet is eszébe jutott a széria első epizódjainak bemutatóján, az Origónak hosszabban egy extrém napjáról mesélt. A fiatal színészeket tanácsokkal látta el, holott ők nem kérték, magát pedig úgy nézi vissza, hogy végig korrigál.

Nosztalgiával nézted végig az első két epizódot? Előjöttek a forgatási élmények?

Nagyon érdekes, mert az adott pillanatban rengeteg mulatságos dolog történik egy forgatás alatt, de azok csak ott, csak akkor viccesek, utólag nem lehet őket visszaadni - persze felidézni igen. Nem volt egyszerű Dénest megformálni, az egészben az volt a nehéz, hogy

arányaiban meglegyen az, hogy egy helyes krapek

a maga furcsa, a színeszektől kicsit idegen viselkedésével, de mégis a színházat szerető és a színházhoz értő igazgatóként. Ugyanakkor legyen neki saját magántörténete, amiben ő hol kicsit papucs, hol meg egy vonzó pasas.

Beszélni is nehéz róla úgy, hogy ne mondjak el semmi olyat, aminek a sorozatból kell kiderülnie. Sokszor nagyon röhögtünk, de utólag ezek talán nem olyan szórakoztatók, viszont volt olyan, amin akkor nem nevettem, de utólag már tudok.

Utólag nehéz elmesélni, ami a forgatás alatt mulatságos volt Fotó: Szabó Gábor - Origo

És mi az?

Az utolsó forgatási napom volt, a Dénes és Petra (ezek mi vagyunk Szávai Vikivel) lakásában voltunk. Azt tudni kell, hogy nagyon hosszúak és fárasztóak az éjszakai forgatások, ekkor is hajnal háromig volt kiírva a nap. Volt benne olyan két és fél óra, amikor én nem voltam kamera előtt... Mondtam a többieknek, hogy halkan legyenek, mert én behúzódom a szobába, és szépen aludni fogok. Be is fejeztünk egy részt, mikor az asszisztens jelezte, hogy ezzel megvagyunk, de

én menjek csak szépen vele. Kicsit vészjósló volt.

Nem véletlenül. Azt mondta: "Tibor, neked most előadásod kezdődik a Thália Színházban. Nem értem, hogy lehet, de neked ott kéne lenned..." 18.58-kor történt mindez, az előadás 19 órakor kezdődik. Mit mondjak... roppant zavarba ejtő pillanat volt.

És mi lett?

Ott állt az ember talpig mikroportban, teljesen másik jelmezben, másik szerepben. És fura módon nem lettem ideges, nem kezdtem el tébolyultan nézni, vagy rohanni, mert ez alatt az egyheted másodperc alatt, míg végigfutott az agyamon, hogy a látszat ellenére nincs gáz, oda fogok érni, egyébként is csak később kerülök színpadra.

Sikerült?

Mikroport le, rohantunk át a színházba nagyon ügyes sofőrrel, még Dénes-jelmezben, és már az ajtóban telefonáltunk, hogy kezdődhet az előadás. Fejest ugrottam a másik jelmezbe, a másik szerepbe, majd ugyanez megismétlődött visszafele, amikor mentem vissza forgatni.

Egy extrém esete volt a forgatási idő alatt Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ennyire sűrű volt a forgatási időszak?

Sűrű volt, de ez az eset volt csak ennyire extrém. Mondjuk amikor nagyjából egy héten keresztül nyomtuk úgy, hogy mindig háromkor kellett kelni, az elég strapás volt. Hatvan napon keresztül heti hat napon forgattunk 12 órában, de a színészeknek csak bizonyos időszakokban volt ennyire sűrű. Az igazi hősök a stáb tagjai; a kamera, a fény, a hang, az öltöztetők, az asszisztensek majdnem az egészet így dolgozták végig.

Milyen fogadtatást jósolsz a sorozatnak?

Nem értek hozzá. Nem nézek tévét, nem tudom, mik vannak benne, vagy jellemzően mennyiek néznek Duna TV-t.

Nem is ismersz olyan sorozatot, amihez tudnád viszonyítani?

Semmilyen tévéműsort nem nézek. Ha van időm kicsit leülni a képernyő elé, akkor keresek egy jó filmet. De az olvasópróbán az az élményünk volt, ami remélhetőleg egy jó jel, hogy leültünk hat órán keresztül olvasni a hat epizódot, és mindenki lapozgatni kezdett előre, hogy mi lesz a folytatás, hogy alakul tovább a történet. Ha ez az izgalom elkapja a nézőket, ha ilyen élményt tud adni a sorozat, és még derülni is tudnak bizonyos pillanatokon, akkor nagyon fogják szeretni.

A nézőszámot befolyásolni úgysem tudom, és azért nem is izgat, mert az már nem az én hatóköröm.

Ami felelősséget tudtam vállalni a dologért, azt megtettem a hat epizód forgatása alatt.

Már megtette, amiért felelősséget vállalt Fotó: Szabó Gábor - Origo

Rögtön igent mondtál?

A legboldogabban. Lehetett tudni, hogy kik a magjai a történeteknek, és nagyon szerettem ezt a csapatot. Schell Jucival, Csányi Sanyival nagyszerűeket dolgoztunk már együtt. Miklauzic Bencével pedig a Parkoló című filmben,

Divinyi Rékát és Goda Krisztát régóta ismerem,

nem volt rá okom, hogy nemet mondjak, számomra ezek a nevek mind a minőséget jelentik. Volt egy kicsi jelenet, amit a castingon kaptunk, és az olyan helyes kis párbeszéd volt, hogy rögtön megtetszett.

Volt olyan dolog, amit ez a forgatás tanított neked?

A tempót. És remélem, hogy tudom is tartani. Igyekeztem az én Dénesemet egy állandó akcióban levő alaknak megcsinálni. Szerencsére úgy is van írva, hogy mindig van tennivalója, mindig van vele valami történés. Hol féltékeny, hol megijed, hol ráébred valamire, hol meglepődik. Mindig van tennivalója, és jó dolog, ha a játszhatóság szempontjából ilyen

sokszínű pacákot kap a színész a keze közé.

Sok fiatal színészt vonultat fel a Csak színház és más semmi. Milyennek láttad őket?

Kifejezetten jó volt velük dolgozni, helyesek voltak. Ha munkáról volt szó, akkor is odatették magukat, csinálták, amit kell.

Előfordult, hogy szakmai tanácsot kértek tőled?

Olyan, hogy kértek, nem fordult elő, de olyan, hogy adtam, igen. Lehet, hogy nem is örültek szívből. Egy bizonyos közös jelenetben azt éreztem, hogy picit muszáj lenne nagyobb kockázatot belevinniük a pillanatba. Mintha kicsit alulfogalmazták volna azt a dolgot, amiben voltunk. Nem vagyok biztos abban, hogy igazán igényelték volna azt, hogy besegítsek, nem is tudom, hogy megfogadták-e, de egy ilyen konkrét pillanatra emlékszem.

Nem kértek tanácsot tőle, de egyszer azért besegített Fotó: Szabó Gábor - Origo

Bár azt mondtad, hogy egyáltalán nem nézel tévét, ezt a szériát követni fogod?

Igen, ha nem játszom aznap. Az a csibészségük ezeknek a tévéműsoroknak, hogy mindig épp akkor mennek, amikor dolgozunk egyik vagy másik színházban a szent deszkákon. De kíváncsi vagyok rá, úgyhogy biztos megkérem valamelyik tévés kollégát, hogy valamilyen formában kapjam meg.

Máig látsz hibákat, ha visszanézed magad, vagy ez nem jellemző?

Persze. Ilyenkor amúgy is mindenki elsősorban saját magát nézi, hogy amit csinál, az milyen. Ezt nem így kellett volna, az a mozdulat kár volt, na, ez jó lett, ez a poén is jó – nagyjából ezek pörögnek az emberben. De nincs ezzel baj, ez így természetes.