„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a képernyő, de ebben most kiélem magam, nagyon szeretem csinálni. Ha a jövőben esetleg megtalál egy lehetőség, akkor mérlegelni fogok, az azonban biztos, hogy
már csak olyan képernyős munkát fogadnék el, amivel a háttérmunkák is együtt járnak.
Maximalista vagyok egyébként, nehezen vágok bele olyasmibe, amiről nem tudom száz százalékig, hogy meg tudom csinálni” – mondta az Origo megkeresésére Marenec Fruzsina.
Szerinte a Story Extrá-ban kifejezetten jó formátumok vannak, a kedvence a Váratlanul vágatlanul című blokk, amikor egysnittes villáminterjúkat kell csinálnia. „Hála istennek, egyszer sem fagytam még le, de ehhez az is kellett, hogy jó alanyokkal dolgozhassak.
A vágatlan interjúkhoz egyelőre igyekeztem olyanokat választani, akiket már régóta ismerek.
Eddig leginkább sportolók voltak, velük a SportKlubnál találkoztam, de megszólaltattam például Dér Henit is, akivel régóta jóban vagyok” – mesélte, majd azt is elárulta, hogy a külföldi sztárok közül Robert De Nirót kapná a legszívesebben mikrofonvégre.
Nyilván mostanában kevesebben ismerik fel az utcán, mint a Barátok közt idején, jellemzően azt látja az embereken, hogy valahonnan emlékeznek rá:
Egy ideje már nem figyelem, hogy megismernek-e az utcán, a barátaim szokták észrevenni, ha valaki jól megnéz.
Előfordul, hogy, mondjuk, egy bevásárlóközpontban leszólítanak, de inkább azt veszem észre, hogy az emberek nem tudnak hova tenni, nem jönnek rá, hol láttak. Ilyenkor csak annyit szoktam mondani, hogy tucatarcom van.”
Vajon a pasizás könnyebben vagy nehezebben megy így, hogy valahonnan ismerhetik? „Nem tudom megmondani, mert fogalmam sincs, hogy egyébként hogyan menne. Tizenöt éves koromban tűntem fel a képernyőn, akkor még csak a szárnyaimat bontogattam a pasik terén, nincs másféle tapasztalatom.
Szórakozóhelyen alapból nem ismerkedem,
de az szerintem senkinek sem fekszik igazán. Az internetes randikat sem szeretem, ott csak azért írnak rá az emberre, mert van róla egy-két jó fotó. Baráti társaságban vagy a munkán keresztül talán valamivel könnyebb ismerkedni, megvan a személyes érintkezés.”
Még csak 26 éves, de bízik benne, hogy előbb-utóbb anya lesz, arról pedig, hogy a szakmában hol látja a helyét tizenöt év múlva, így vallott: „Tizenegy éve dolgozom a médiában, eddig is volt alkalmam kipróbálni sok mindent, megfordultam a kamera mindkét oldalán. Szeretnék olyan jó szerkesztő lenni, amilyen csak lehet, de ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom.”