Úgy tudjuk, van egy híretek az Origo olvasóinak.
Benda Gergely: Így van.
A napokban dőlt el véglegesen, hogy az Aranyélet folytatása idén ősszel adásba kerül.
Miért döntöttetek az Aranyélet folytatása mellett?
B. G.: A piaci reakciók azt igazolták vissza, hogy szükség van a folytatásra. Éreztük az igényt a sajtóban megjelent kritikák, illetve a közösségi médiában tapasztalt nézői visszajelzések miatt, másrészt volt a sorozat körül egy olyan vibrálás, ami automatikusan tolt minket abba az irányba, hogy ezt folytatni kell. Úgy éreztük, olyat sikerült létrehozni, ami tartalmas és egyedi, jót tesz a brandnek és az egész hazai filmgyártásnak.
Mi volt a kreatív szempont?
Krigler Gábor: Amikor elkezdtük a munkát és igazán belemélyedtünk, annyira megszeretettem a sorozatot az írókkal együtt, hogy nagyon fájt volna a szívem, ha egy évadot él meg. Az volt a cél, hogy egy nagyobb léptékű történtet meséljünk el, a Miklósi család történetének kifejtéséhez pedig úgy gondolom, három évad szükséges.
Hol tart a munka?
K. G.: Április végén kezdődik a forgatás.
Mindenki ott lesz, aki az első évadban szerepelt?
K. G.: A főszereplők visszatérnek, azaz Thuróczy Szabolcs, Ónodi Eszter, Döbrösi Laura, Olasz Renátó és Anger Zsolt megmaradnak, de lesznek új karakterek. Aki ott volt az elsőben, és ajánlatot kapott a második évad forgatására, mind igent mondott, senki nem akart kimaradni belőle, Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy ne mindig ugyanazok az arcok bukkanjanak fel, hosszú távon gondolkodunk, és úgy látjuk, kellenek új, eddig keveset vagy egyáltalán nem látott színészek. Továbbá érdemes megjegyezni, hogy
idén is a Laokoon Filmgroup – amely nemrég Oscar-díjat hozott a Saul fiáért – fogja gyártani a sorozatot.
Miben más a második évad forgatókönyvének írása, van újítás a fejlesztésben?
K. G.: Az Aranyélet folytatása már teljesen magyar. Az első évad úgy készült, hogy kiindulópontként használtunk egy finn sorozatot, de lényegében a második résztől kezdve teljesen magyar a történet, nem volt semmilyen alap, amit kiindulásként használtunk volna. Annyira sikerült eltalálni az első évadot, hogy a saját karaktereink sorsát akartuk folytatni, úgy, ahogy mi azt kitaláljuk. Tasnádi István egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a vezető írói feladatot, de íróként visszatért. A helyét Lengyel Balázs vette át, mellettük Zomborácz Virág írja tovább a történetet.
Miért fontos az HBO számára a saját sorozatok gyártása?
B. G.: Az HBO már több mint egy évtizede elkezdte a saját tartalmak gyártását, ha úgy tetszik minőséget, új műfajt teremtett. Ezek a sorozatok adták meg a löketet annak a nagy sorozatbummnak is, ami most zajlik. Az HBO kezdett el valamit, amitől ma már teljesen más a tévézés, mint amilyen volt. Elkezdte ezt Amerikában, az utóbbi években pedig Magyarországon és Európában is beindítottuk a minőségi tartalomgyártást. Ahhoz, hogy ezt még láthatóbbá tegyük, egy konkrét csatornát indítottunk a saját tartalmak számára HBO3 néven.
Mit érdemes tudni róla?
B. G.: Amit az HBO az elmúlt tíz évben csinált, alapjaiban határozza meg, hogyan tekintünk ma egy tévésorozatra. A gyártók is magasabb színvonalat várnak el, itthon is nőttek az igények. Úgy éreztük, ezeknek szükségük van egy olyan csatornára, ahol azok a nézők, akik egyébként nem mozognak az HBO GO-n, mert idegenkednek a VOD-típusú (Video on Demand – videótár) felhasználástól, megtalálják ezeket a tartalmakat. Az ismétlések lehetővé teszik, hogy azok is be tudjanak csatlakozni egy sorozatba, vagy elkezdhessenek nézni egy régebbi évadot, akik ragaszkodnak a lineáris tévézéshez.
Komplett évadokat lehet végignézni akár egy hónap leforgása alatt, de vannak friss gyártások is.
Ügyesen kell egyensúlyozni, mert az előfizetők egy része még mindig nagyon igényt tart arra, hogy mozitartalmat nézzen: sokan máig filmcsatornaként használják, de egyre nő az a réteg, amelyik a sorozatokra éhes. Nem tudom, hányszor néztem már végig A drót öt évadját, egyszerűen imádom, az HBO GO-n követem, de például az HBO3-on az is be tud csatlakozni, aki a lineáris sugárzás bűvöletében él.
A hazai gyártások a magyar közönségnek készülnek, vagy tervben van a határon túli eladásuk is?
B. G.: Szeretném látni, hogy létre lehet hozni olyan tartalmakat, amelyek elsősorban a régión belül, aztán utána szélesebb nyilvánosság előtt, akár Európában, akár az egész világon alkalmasak lennének. Próbálkoztunk Magyarországon lengyel gyártású sorozattal, A Falka jó nézettséggel ment. Közben az sem árt, hogy a hazai filmiparból előkerülnek olyan alkotások, mint a Saul fia, illetve hogy nemzetközi megmérettetéseken pozitív kritikákat kapnak a különböző országokban gyártott HBO-s tartalmak.
Haladunk abba az irányba, hogy a magyar tartalmakat külföldön is értékesítsük.
Erre egyébként szintén az Aranyélet a legjobb példa, aminek épp most, március 27-én volt a csehországi premierje.
Úgy tudom, hazai országos tévécsatorna átvette volna a Társas játékot, de magas volt az ára. Nem jön szóba az HBO-szériák későbbi átadása?
B. G.: Anélkül, hogy alábecsülném az egy országos csatorna által hozható nézettséget, azt gondolom, végső soron az HBO pont arra szolgál, hogy összegyűjtse azokat az embereket, akik szeretnének jó minőségű tartalmakat nézni.
Azért így csináljuk, és azért választottuk ezt az üzleti modellt, mert az HBO nem való mindenkinek.
Annak való, aki keresi és értékeli a magas minőséget.
Mik a legkedveltebb tartalmak az HBO GO-n?
B. G.: Leginkább a saját tartalmak népszerűek, van egy-két nagyon kiugró elem, mint mondjuk a Trónok harca, az Aranyélet, a Társas játék vagy a Terápia. De az is jól látszik, hogy míg az HBO mozicsatornaként indult, mára a sorozatok bőven felzárkóztak, sőt, leelőzték a mozifilmeket.
Az előfizetők számában milyen változás látszik?
B. G.: Az elmúlt két-három évben volt jól látható változás. Sokat számít, hogy a saját tartalomgyártás miatt többet beszélnek rólunk, számít, hogy több helyen most ért be egy sor olyan munka, ahol sikerült elmagyarázni a partnereinknek, hogy miért érdemes az HBO-val foglalkozni, milyen előnyöket jelent számukra. Ez mind számtalan egymásra épülő taktika, de annyit mondhatok, jó irányba haladunk.
Említetted a Terápiá-t, mint a nézők egyik kedvencét. Ebből a szériából terveztek új évadot?
K. G.: Fejlesztés alatt áll, folytatódni fog a harmadik évaddal, de konkrétumokat nem árulhatok el. Ugródeszkaként használtuk az amerikai harmadik évadot, mert Izraelben csak kettő készült el, de lényegében teljesen magyar lesz. Találtunk rajta olyan fogást, amivel felfrissítettük a formátumot.
Van kedvenced a hazai szériák közül?
K. G.: Amikor három évig dolgozol valamivel, óhatatlanul megszereted, és onnantól fogva, hogy arcot kapnak a karakterek, még inkább ragaszkodik hozzájuk az ember. Az elmúlt három évem az Aranyélet-ről szólt, teljesen rá vagyok csattanva, és a második évad fejlesztésének végéhez közeledve úgy látom, még ütősebb lesz.
Az ambíciónk az, hogy még mélyebb legyen.
Tudom előre, hogy a következő sorozatunk is ugyanennyire fog lelkesíteni, mert ez is tipikusan olyan szakma, amit akkor tud csinálni az ember, ha nem munkaként, hanem hobbiként tekint rá.
Szinte összenövök a produkciókkal, ott ülök a forgatókönyv fejlesztésekor az írószobában, ott vagyok a szereplőválogatáson, a technikai terepszemlén, a kiemelt jeleneket átbeszéljük, és én látom először a rendezői változatot. Végigkísérem az egész folyamatot, nem tudok nem áradozni róla.
Milyen más sorozatokon dolgoztok most?
K. G.: Egy ilyen piacon nem hiszem, hogy érdemes három évadnál többen gondolkodni. Nagyjából a következő öt évre látjuk előre, hogy mit szeretnénk. Ehhez az kell, hogy számos fejlesztés legyen folyamatban minden egyes pillanatban, hisz valamelyik kiesik, egy másik nem működik a képzelt formában, sokféle oka lehet.
Jelenleg kilenc fejlesztésünk van, ezeknek remélhetőleg a fele meg tud valósulni az évek alatt,
így új hazai gyártások csatlakoznak a Társas játék, a Terápia és az Aranyélet évadjai mellé.