Retroreklám-sorozatunkban foglalkoztunk különös karácsonyi hirdetésekkel, mutattunk egy démoni kisgyereket egy babkonzervreklámban, bemutattuk a világ legvalószínűtlenebb női fenekét, továbbá azt, hogy Hitler szellemét is fel lehet használni reklámcélból. Kiderült, hogy kínzóeszközöket is lehetett népszerűsíteni szemrebbenés nélkül, bemutattuk az 1951-es fürdőruhadivatot, és megállapítottuk, hogy nehéz, de nem lehetetlen meztelen nőbe beszélni. Most egy újabb csokorral gyűjtöttünk, alább jöjjön pár olyan reklám, amely 40-50 éve talán nem okozott meghökkenést, de ma kissé furán hat, vagy egyszerűen csak vicces.
------------
A nagy hidegben sokak orra fázik, úgyhogy igazán jól jön síelés, hólapátolás vagy fagyos buszmegállóban való ácsorgás közben egy orrmelegítő. Vidám perceket okozhatunk a körülöttünk lévőknek, mindössze egy dollárért.
Jó ötlet egy borotvát, vagy csak a biztonságos voltát kisbabával reklámozni? Természetesen ma botrány lenne belőle, mert annyira elképesztő az ötlet, hogy el sem hisszük, hogy ezt valaki jóváhagyta, és kampányt épített rá.
Amennyiben elégedetlen a haja növekedési tempójával, vagy csak szeretne úgy kinézni, mint egy 50 évvel ezelőtti sci-fiből kilépett őrült professzor, akkor vásároljon fura, csúcsos sapkát. Azért vegye le, ha emberek közé megy!
Nőkkel minden el lehet adni, gondolhatták a régi korok marketingszakemberei, és nem is hezitáltak, ha kerekded formákat kellett bevetni a cél érdekében. Az alábbi képen például a kishölgy ülepe annyira hangsúlyos, hogy mellette eltörpül, lényegtelenné lesz maga a termék.
Hasonló a helyzet az alábbi képpel: elvileg egy projektort reklámoznak rajta, de ki figyel arra, amikor nyilvánvaló, hogy valójában különös push up melltartót akar eladni a furfangos kreatív.
Most egy kis időugráson veszünk rész, mert ránézésre ez inkább hetvenes évek, de a lényeg ugyanaz, nőkkel kellett eladni valamit. Egy repülőtársaság esetében talán praktikusabb a márkát a „biztonság”, a „gyorsaság”, a „megbízhatóság” szavakra építve erősíteni, de jelen esetben láthatóan a „női combok” volt az üzenet.
De ugorjunk vissza egy kicsit, és nézzük meg, milyen klassz, alsónadrággal egybeépített pólóinggel lehetett hódítani egykor. Kipróbálja valaki a Soundon?
Fantasztikusan élethű, csodálatosan kattogó játék gépfegyvert is lehetett reklámozni korábban, de ma már nyilván ízléstelen, és nem is találni ilyesmit – a harcias kisgyerekek nagy bánatára.
Itt már a koncepciót sem értjük. Hogyan juthatott valaki eszébe csecsszopó kisdeddel, kismamával népszerűsíteni egy cigarettamárkát? Vagy azt akarták üzenni, hogy a gyermek akkor is odabújik anyuhoz, ha épp bagótól bűzlik?
Három dolgot nem értünk: miért van öngyújtó a pajkos, szeleburdi (talán piromán) gyerkőcök kezében, miért van letolva a kisfiú fenekén a nadrág, és mi az a bazi nagy masni a kutyán?
Legyen saját planetáriuma otthon – üzente ez a reklám, de mivel ilyesmivel nem találkoztunk az elmúlt négy évtizedben, nyilván nem annyira jött be. Talán, mert elfoglal egy fél szobát, és igen kevesen akarnak pici fényeket nézni egy nagy búra alatt egy percnél tovább.
Egyik kedvencünk. A láthatóan leszedált, bódultan vigyorgó anyuka épp közli a barátnőjével, hogy nem zavarja őt már semmi, a gyerekek hancúrozása sem, mert bevette a nyugtatóit. Csodás lehet egy folyamatosan bódult anya mellett felnőni.
Ez egy nagyon régi, közel százéves reklám egy újságból, viszonylag szellemes, azt írja le aprólékosan, precízen, hogyan csókoljunk meg egy lányt. A nagy műgonddal összeállított technika azonban hiábavaló, ha nem csócsálta előtte a biztonságos csók zálogát, a cég által népszerűsített fertőtlenítő hatású rágógumit.
Az alábbi kép nem vicces, és nem is nagyon különleges, de bekerült a válogatásunkba, mert az épp bombaformában lévő, magyar származású, sok férjet elfogyasztó Gábor Zsazsa látható rajta, amint dekoltázsával elad egy tollat. A színésznő, társasági díva nemrég volt 99 éves.
A végére pedig egy ördögi kisgyereket hagytunk, aki démoni mosollyal nyugtázza, hogy anyuka lekvárt ken a kenyérre. Vagy az Ördögűző című filmből van a jelenet, és az nem is lekvár, hanem valami egészen más?