Nem állítható, hogy Puzsér Róbert megvetné a reality műfaját, hiszen heteken át képernyőn volt az RTL II-n adott Szelfi című műsorban - viszont megnézte az Ádám keresi Évát egyik-másik adását, és rendesen osztja a produkciót Facebook-oldalán. „A meztelenségtől eltekintve a műsor olyan, mint egy szakközépiskolai osztálybuli, ahol a színjátszókör tagjai gonosz tréfaként szellemi fogyatékosok ismerkedési kísérleteit adják elő" – írja, többek között.
Nem is a szerkesztésen, hanem a képmutatáson bukott ki igazán, azon, amikor egy férfi azzal hencegett, hogy százötven nővel volt dolga, majd aznap este már fel is adta a játékot, mert egy pornóiparban ügyködő lány jelent meg a déltengeri szigeten, és valahogy ettől felszínre került a korábban magát nőfalónak beállító nudista úr moralizáló, erkölcsös énje. „Aligha találni ennél kifejezőbb metaforát a modernitásba szorult fogyasztás, a fogyasztásba szorult erkölcs, és az erkölcsbe szorult képmutatás szemléltetésére - a trash az ezredforduló világának olyan vonatkozásait mutatja meg, amire sokszor kortárs drámák sem képesek, hisz
a karakterek oly habkönnyűek, hogy bármelyik néző tüsszentése lerepítené őket
a színpadról, mégis köztünk élnek, nagy számban tenyésznek a plázák és a gyúrótermek mélyén, s ha megöregszenek, választásokat döntenek majd el" – értekezik Puzsér.
A kritikus kapcsolatot is felfedezni vél a pucér párkereső és a hazai oktatáspolitika között: „Olyanok, mint a sötét anyag: közvetlenül nem lehet tanulmányozni őket - megfigyelésükre aligha adódik jobb mód, mint a reality műfaja, melyet szemlélve a tartalom fájdalmas hiányából és a szerepléskényszeres szereplés szánakoztató abszurditásából a hazai közoktatás nyilvánvaló kudarcára nyerünk rálátást" – írja.