Szigorú, mégis valamiféle zord módon érzelemmentes középkorú férfi tart szépítkező felesége arca elé egy kávésdobozt –
azt állítja, az imént szart bele a garázsban,
mert húsz percen át nem jutott be az asszony miatt a fürdőbe. A Válás című, első körben tízrészes sitcom elég erősen kezdődik, és a továbbiakban sem hiányoznak belőle az ehhez hasonló „ha igaz lenne, az nagyon durva lenne”-szituációk.
Például amikor a főhős, Frances és férje, Robert egy baráti házaspárnál járnak vendégségben, ahol a háziasszony épp saját születésnapján robbantja a bombát, miszerint annyira elege van már a férjéből, hogy legszívesebben inkább lepuffantaná, sőt meg is próbálja – és nem rajta múlik, hogy a golyó végül nem ér célba (bár az áldozat végül így is, úgy is kifekszik).
A traumát Francesék kétféleképpen dolgozzák fel: míg a férfi – akit amúgy szintén majdnem eltalál egy golyó a lövöldözésben – inkább úgy érzi, a korábbi eltávolodás után most egy kicsit jobban összekovácsolódhatnak, a feleség bejelenti, hogy válni akar. De ez még csak az első dominó a sorban, különben miért is szólna egy egész sorozat egy kapcsolat befejezéséről?
És nem mondhatnánk, hogy az alkotóknak nem lenne elég muníciójuk: így történhet, hogy a magát mégis meggondoló, a válást visszacsináló Frances az epizód végén két szék (két nem túl támogató férfi) közül a pad alatt találja magát, és mégiscsak válófélben lévő nővé válik – aki mellett persze ott vannak a jó fej barátnők.
Ezen a fronton megint csak erős Szex és New York-déjà vut érezhetünk, de a Válás-nak sikerül elszakadni az ikonikus csajsorozattól; elsősorban Sarah Jessica Parkernek köszönhetően, akiről egy pillanatig nem jut eszünkbe Carrie Bradshaw – inkább egy bizonytalan, nem épp a legboldogabb középkorú anyuka, aki még jóval negyven fölött is keresi magát, és még nem adta fel a reményt, hogy talán meg is találja.
Ami viszont nem stimmel annyira a sorozatban, az az, hogy az ötletgazdák sitcomhosszban, mindössze fél órában képzelték el a cselekményt. Habár
a Válás egyértelműen akasztófahumorral dolgozik,
nem a poénokra van felhúzva, és mégiscsak egy erős dráma a magja, ami már csak a karakterek mélyebb kidolgozása miatt is igényelte volna a hosszabb formát. De az is lehet, hogy az alkotók apránként akarnak majd építkezni – az október 10-én adásba került első rész végső csattanója után ezt minden néző meglehetős izgalommal várhatja.
2016 őszi pilotkritikáink: