Az alaphelyzet hallatán előbb a These Final Hours ugrott be: a kiváló, igen hatásos ausztrál film azt mutatja be, mit csinálnának valószínűleg az emberek, ha már egészen biztosak benne, hogy csak öt-hat órájuk van hátra, és utána elpusztul a komplett emberiség. Őrült piálások, vad orgiák, megkattant emberek ámokfutásai, keserédes búcsúk követik egymást, miközben a kilométer magas cunami és a több kilométeres, fekete porréteg megállíthatatlanul közeledik a főszereplők felé.
Az a jó hírünk, hogy a No Tomorrow, a baljós címe ellenére semmiben sem hasonlít az ausztrál filmhez. Itt is téma ugyan a világvége, de a sztorit viszont romantikus-szerelmes mázba mártották, nincs benne halálhörgés, tűzlavina, és tébolyult, eszét vesztett lakosság. Az alapanyag is más volt persze, az amerikai sorozat eredetije egy brazil, Como Aproveitar o Fim do Mundo címmel ment 2012-ben.
A pilot röviden, hátha kedvet kap hozzá valaki: egy fiatal nő (Tori Anderson alakítja) egy piacon összeismerkedik egy szakállas fickóval, egyből meg is van a kémia köztük, zavartan odébbáll, de később felkeresi. Amikor minden tökéletesnek tűnik, a férfi kiböki, hogy nyolc hónapja van hátra az emberiségnek, a NASA nem is tud róla, de ő számításokat végzett, és
egy aszteroida telibe találja a bolygónkat.
A nő persze ennek hallatán meg van győződve róla, hogy a pasas életveszélyes, megkattant, egy elmeháborodott, aki őt és magát előbb-utóbb bezárja egy földalatti betonbunkerbe, így gyorsan el is menekül.
Persze sejthető, hogy ezzel nincs vége a friss kapcsolatnak. A történet két lista körül bonyolódik, ezeken olyan programok, tervek, ötletek vannak, amelyeket feltétlenül meg kell valósítaniuk a totális összeomlás, az apokalipszis előtt. Ezen el is lehet tűnődni: mennyi minden van, amit az ember nem tesz meg, holott akarná, de sajnálja rá az időt, szégyelli, vagy azt hiszi, ráér még – és végül soha nem tudja megtenni. De ha csak bő fél évünk van az életből?
A pilot alapján kellemes sorozatra számíthatunk, sikerült két rokonszenves figurát megtenni főszereplőnek: a kanadai Anderson csinos, helyes nő, az angol Joshua Sasse sármőr,
színészi játékuk elegendő is egy romantikus komédiához.
Jesse Rath alakítja a lúzer volt barátot, esendő és szerencsétlen, Amy Pietz pedig a kegyetlen, nyers, idegesítő főnök, és ezt a karaktert remekül hozza is. Jonathan Langdon egy kollegát formál meg, a jó havert, és az első rész egyik legviccesebb része, amikor a főszereplő elújságolja neki a szituációt, ő pedig menten előjön a saját apokalipszis-elméletével.
Az alaphelyzetből sokat ki lehet hozni, hiszen el lehet vinni kicsit a dráma felé (ha tényleg beleszövik a gigászi aszteroidát), lehet belevinni sok romantikus, érzelmes-érzelgős pillanatot: kérdés, mennyire ragaszkodnak a brazil eredetihez. És az is nagy kérdés, mi lesz a nézettséggel, mert az első rész 1,5 milliója a másodikra rögtön a felére esett, ami nem jó jel.
2016 őszi sorozat- és pilotkritikáink:
A kenderfutár
Westworld
Halálos fegyver-sorozat
Ördögűző-sorozat
Designated Survivor
Válás, Sarah Jessica Parker új szériája
The Good Place, Kristen Bell új sorozata