Jennifer Aniston: 15 éve írnak rólam hülyeségeket

Aniston a Hivatali karácsony múlt decemberi premierjén

A Jóbarátok sztárjának új filmje, a The Yellow Birds épp most mutatkozik be a Sundance Fesztiválon – a színésznő azonban a legszívesebben megint inkább tévézne, elege van már a nagyjátékfilmekből.

Anistonnal a Variety készített interjút, és az új mozi mellett arról is kérdezték, nyitott lenne-e arra, hogy visszatérjen a televíziós munkához. „Igen, nagyon is. Sokat gondolkodtam ezen mostanában. Mert

ez az, ahol az igazi munka zajlik. Itt van a minőség.

A karrieremnek ezen a pontján csodálatos történetek, izgalmas karakterek részese akarok lenni, ugyanakkor jól is szeretném érezni magam.

A színésznő egyik utolsó tévés szerepében, a Született szinglik egyik 2010-es epizódjában Forrás: ABC

Amikor a húszas éveidben jársz, távol lenni az otthonodtól igazi kalandnak számít – új emberekkel ismerkedsz meg, körülnézhetsz az ország vagy a világ más tájain, és ez mind nagyon izgi. Ma már azonban szeretnék inkább közelebb maradni az otthonomhoz, és egyszerűen csak élvezni a munkát és az életet. Olyan gyorsan szalad az idő.

Nincs már időm többé az üvöltöző, dühös rendezőkre"

– mondta a 48 éves sztár.

Aniston arról is beszélt, hogy a színészkedés mellett

továbbra is szívesen vállalna produceri munkákat is.

Korábban olyan saját filmjei producere volt, mint A lekoptathatatlan, a Sejtcserés támadás, a Született bűnözők vagy a Boldogság bármi áron – de bábáskodott már tévéfilm (Öt történet az elmezavarról) megszületésénél is. A későbbiekben pedig mindenképpen szeretné folytatni ezt a fajta munkát, mert nagyon izgalmasnak tartja, hogy már a megszületése pillanatában egy projekt részese lehet.

Aniston a Hivatali karácsony múlt decemberi premierjén Forrás: Valerie Macon / AFP

Az interjúban – amely teljes hosszában itt olvasható – a színésznő elmondta azt is, mit gondol a bulvársajtóról. „Már tizenöt éve állok mindenféle nevetséges híresztelés középpontjában a termékenységi állapotommal, a családi helyzetemmel vagy épp a szingliségemmel kapcsolatban. Nekem mindig azt tanácsolták, hogy ne válaszoljak az ilyesmire, ne mondjak semmit, csak lépjek le. De belefáradtam, hogy szégyenkeznem kell ezért vagy azért.

Tökéletesen boldog vagyok ott, ahol éppen tartok, és ezt tiszteletben kéne tartani.

Szóval elegem van. Tavaly nyáron, nem sokkal azután, hogy elveszítettem az édesanyám, és emiatt éppen nagyon sebezhető állapotban voltam, meg is írtam mindezt egy esszében. Nem gondoltam volna, hogy tényleg megjelenik, szóval amikor így történt, odáig voltam. De az emberek sajnos még mindig vevők az ilyesmire.

A bulvárnak megvannak a maga fogyasztói, és ezek az emberek zabálják az ilyen szemetet.