Csodálkoznak, milyen ruhákban vagyunk, milyen a hajunk - 30 éves a Szomszédok

Vágólapra másolva!

Éppen harminc éve, 1987. május 7-én indult a Szomszédok, a sorozat akkoriban rengeteg nézőt ültetett a tévé elé, és sokan még ma is szeretnek nosztalgiázni, belenéznek egy-egy epizódba. Németh Kristóf egy ideig Gazdagrétre vitte a lányokat randizni, Peller Anna nem hagyott ki egy részt sem, sőt, máig szívesen néz bele a jelenetekbe, Ábrahám Edit és Borbáth Ottília szívesen idézik fel kisebb szerepeiket benne, Janicsák Veca az elhangzott bölcseleteket bírta leginkább – ők meséltek emlékeikről az Origónak.

Origo

Vágólapra másolva!

sorozat Szomszédok tévé média

Németh Kristóf szerint hihetetlen, hogy még ma is milyen nézőszámokat ér el a sorozat, arra pedig gondolni sem mert akkoriban, hogy egyszer a fiával nézik a részeket. „Már a harmadik, negyedik generáció kapcsolódik be, köztük az én 9 éves gyermekem is, aki jól ismeri már a karaktereket. Mosolyogva fogadja, mikor feltűnök, csodálkozik azon, hogy milyen ruhákban vagyunk, és milyen a hajunk. Ezek mind nagyon viccesek a mostani gyerekek számára. Sose gondoltam volna, hogy ha majd beviszem a suliba Lócit, az osztálytársai a Szomszédok-ról kérdeznek” – mesélte.

Mint mondja, a sorozatra akár egy mozgó képeskönyvként is tekinthetünk, ami tökéletesen mutatja a múltat.

„Az elmúlt 30 évben külsőre drasztikusan megváltozott Budapest és a világ, de a társadalmi kérdések, a magánéleti gondok ugyanazok, így megvan az aktualitása. Minden mondata elmondható még ma is, Horváth Ádám nagyszerűen írta meg a sorozatot.

Hihetetlen rácsodálkozás újra megnézni a részeket nekünk is,

mintha elővennénk egy régi családi albumot. Érdekes, hogy milyen ruhákban jártunk, milyen boltokban vásároltunk, milyen autók voltak az utakon.”

A legkevesebbet Gazdagrét változott ennyi idő alatt, a helyszín örökre a szívéhez nőtt, egy időben gyakran vitte a lányokat sétálni arrafelé.

Mikor udvarolgattam egy kislánynak, kötelező kör volt, hogy Gazdagrétre elmentünk sétálni.

Óriásiakat szoktam hódítani, na meg persze lódítani is néha. Mutogattam, hogy na, itt volt a házunk, ez volt az iskola, ez meg Lenke néni boltja, itt állt Taki bácsi piros taxija, ezek fantasztikus dolgok.”

A Szomszédok után nagyjából 10 évvel érkezett Magyarországra Charlene Tilton, aki a Dallas-ban Lucy Ewingként vált ismertté, vele is találkozhatott. „Három pasit hívtak hozzá vendégségbe egy show-műsorba, Trokán Pétert, Nemcsák Károlyt és engem. Gazdagréten leforgattunk egy olyan sketchfilmet, ami arról szólt, hogy mi hárman Taki bácsi piros Ladájában megyünk, majd felbukkan egy hatalmas, fekete, amerikai limuzin, amiből kiszáll a világsztár, odarohan hozzánk és autogramot kér tőlünk. Őrületes volt, sosem gondoltuk volna, hogy ilyen élményeket hoz a sorozat.”

Azt meg végképp nem gondoltam, hogy majd 40 évesen a gyerekemmel együtt nézem a tévében,

mert napi adássá változik a korábban kéthetente sugárzott Szomszédok. Sokszor beleszőtték a színészek életét a sztoriba, például ha valakinek szülinapja volt, vagy történt vele valami. A napokban éppen az a rész ment le, amikor nagyban panaszkodtam Etusnak, hogy most indultam a Ki mit tud?-on, és a döntőben kiestem, nem nyertem meg a versmondás kategóriát. Egyébként ez tényleg így volt, valóban ott voltam a versenyen, sőt, most épp ezt a Ki mit tud?-ot is ismétlik, ezért ott is szerepelek. Gyerekként sokszor feltűntem a Magyar Televízió műsoraiban, és egyre gyakrabban látom magam felbukkanni ezekben az ismétlésekben” – mondta Németh Kristóf.

Mindig az aktualitásokat taglalta

Peller Anna még ma is szívesen megnéz egy-egy epizódot, a sorozatot pedig az elejétől a végéig követte, talán egy olyan rész sincs, amit ne látott volna a 331-ből.

„Emlékszem, péntekenként volt a Dallas, csütörtökönként a Szomszédok, ezeket soha nem hagytuk ki, mindig meg kellett nézni. Imádtam az összes szereplőt, egyik nagy kedvencem volt Taki bácsi, de

ugyanúgy bírtam Bajor Imrét, aki elvállalta, és nagyon jól alakította a kissé meleg fodrász karaktert.

A fiatalok jeleneteit vártam mindig nagyon, Ábel Anitáék a napjainkat mutatták, tényleg azt, ahogy akkor éltek az emberek.”

„Jöttünk vissza Budapestre dupla gáláról Kaposvárról, mondtam a többieknek az autóban, hogy kicsit pihenek, feltöltöm magam valamivel, és a telefonomról Szomszédok-at néztem. Nagyon jó jelenetek vannak fent a neten, sok vicces videó, Nemcsák Károly legjobb jeleneitől kezdve táncos összeállításokig. Mind nagyon jó, szeretem” – mesélte a Reggeli műsorvezetője.

Úgy látja, azért lehetett ekkora kedvenc 30 éve a sorozat, mert mindig az aktualitásokat taglalta, az emberek problémáira reagált, és az egyszerű mindennapokba adott betekintést. „Horváth Ádám nem nagyon engedte ki a forgatókönyvet a kezéből, a legtöbb részt tényleg ő írta. Amitől még nagyon jól működött, hogy a színészek kicsit saját magukat is alakították, nem kellett szó szerint elmondani a szövegeket, ettől sokkal őszintébb lett az egész. Minden karakter annyira szerethető volt, de

ha Janka néni és Etus nincs, akkor Szomszédok sincs,

ők nagyon meghatározták az egészet.”

Egy ország imádta őket

Ábrahám Edit is nagyon kedvelte a Szomszédok-at, úgy emlékszik, akkoriban mindenki a tévé előtt ült, amikor adásban volt a sorozat. Máig tudja a szereplők nevét, emlékszik a főbb eseményekre, és szívesen idézi fel, hogy két epizódban tűnt fel szereplőként.

„Egy ország imádta őket, hisz ez volt az első családi teleregény itthon, egy sorozatért sem voltak így oda a nézők. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem nézte, ennek mindenki a részese akart lenni. Mindenki tudta, ki Taki bácsi, Lenke néni és Julcsi, ennyi év távlatából is megvannak ezek. A hétköznapi, akkori Magyarországról szólt, és mindenki a saját problémáit láthatta ott viszont: családi problémák, munkahelyi és társadalmi gondok.

Mindenre jó kis tükör volt ez a sorozat.

Máig jó a részeket visszanézni, az emberek is szeretik újra látni a kedvelt figuráikat, így akárhányszor adják is le, mindig sikere lesz.”

„Kétszer tűntem fel a sorozatban, de pechem volt, mert épp hangszálgyulladást kaptam, és nem tudtam valami jól beszélni. Kellemes volt a légkör, látszott, hogy egy nagyon összeszokott csapatba érkeztem, és ilyen nagy nevek mellé bekerülni nagyon nagy dolog volt” – mesélte.

Hívni kellett Mágenheim doktort

Borbáth Ottíliát most a Barátok közt Irmájaként láthatják a nézők, de korábban feltűnt a Szomszédokban is, igaz, ott csak egy kisebb jelenetben kapott szerepet. „Azt kellett eljátszanom a munkahelyemen, hogy rosszul vagyok, epilepsziás rohamot kaptam talán a történet szerint, és hívni kellett hozzám Mágenheim doktort, hogy segítsen” – emlékezett.

Akkoriban nézőként is nagyon kedvelte a sorozatot, nemcsak a történet, hanem a remek színészek miatt is. „Imádtam, végig néztem az egészet,

mindig ott ültünk a tévé előtt, amikor ment.

Nagyon jó esti program volt ezt nézni, és kiváló színészek játszottak, ez pedig sokat számított. Mindenképp meg kell említenem Kulka Jánost, aztán az én nagy példaképemet, Pásztor Erzsit, nagyon szerettem Trokán Pétert, Ivancsics Ilonát, Csűrös Karcsit, Kézdy Gyurit, Fehér Annát, meg a többieket is, lehetetlen lenne mindenkit felsorolni, brutál nevek voltak.”

Mint mondja, a Szomszédok szereplői beköltöztek az emberek otthonába, lakásába, a napi problémákat tárgyalták ki, nagyon közel kerültek a nézőkhöz.

Ne felejtsük el Zenthe Ferencet, aki a kedvence volt egy egész országnak, Taki bácsiként ismerte mindenki.

Meg tudta szólítani az embereket, és máig meg tudja, sokan még ma is nézik, ha mennek a régi epizódok a tévében” – mesélte Borbáth Ottília.

Olyan időket idéz, amiket majdnem elfelejtettünk

Janicsák Veca még nincs 30 éves, de annak ellenére is tisztán emlékszik a Szomszédok-ra, hogy akkoriban még kisgyerekként ült a tévé előtt a családdal.

„Mikor elkezdődött, még nem éltem, de később a nagymamámnál mindig néztem, és a mai napig előfordul, hogy egyszer-egyszer rákeresek.

Minden rész végén volt valami bölcselet, amit valamilyen munkavégzés közben mondtak a szereplők, azok voltak a kedvenceim,

és az abban elhangzott közhelyeket máig nagyon bírom. Tudjuk, hogy a közhelyek a legnagyobb igazságok, csak épp már annyiszor hallottuk őket, hogy közhellyé váltak. Ezeket egyébként máig használom” – mesélte.

Julcsi, Oli és Sümeghy Oszkár voltak a kedvenc szereplői, de úgy látja, az egész történet szerethető volt, és a retróláznak köszönhetően ma is az. „Olyan időket idéz, amiket már majdnem elfelejtettünk, de mindig jó érzéssel gondolunk vissza rájuk. A Szomszédok-nak ebben van az erőssége most is, ezért maradt nézhető és szerethető.”