Másképpen hoz döntést arról, hogy mennyit és hol szerepeljen a gyereke, annak fényében, hogy a Kölyökidőnek köszönhetően ön már kamaszként is ismert volt?
Amikor a Vigyázat gyerekkel vagyok! műsorban voltunk, láttam a fiamon, hogy nagyon szerette. Szerintem rákapott az ízére. Elmesélek egy történetet: a napokban volt egy interjú, amire Olivér is elkísért, és nagyon szomorú lett, hogy őt nem kérdezgette a riporter. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy még pici és nem tudja eldönteni azt, hogy felnőttkorában szeretne-e így élni.
Engem nem zavart, amikor gyerekként felismertek az utcán,
de én 12 éves voltam akkor. Anyaként viszont nem tolom ki a gyereket a reflektorfénybe úgy, hogy ő még nincs tudatában annak, hogy mi is történik. Ez majd legyen a saját döntése.
Elmúlt a szomorúsága?
Úgy egyeztünk meg, hogy vágóképek erejéig szerepelhet velem, ahogyan válogatunk a babaholmik között. Az édesapjával
megpróbáljuk megszűrni a felkéréseket
és csak olyanokra igent mondani, amiről úgy gondoljuk, hogy neki is tetszene. Például, amikor beállt időjárás-jelentőnek gyereknapon, Reisz András mellé.
Várja már a kistestvérét?
Nagyon tetszik neki, hogy testvére érkezik és ő válogathatja ki számára a játékokat. De nyilvánvalóan leveszi a hatéveseknek való játékokat is a polcról, hogy fejlessze az öccsét...
Tervezi, hogy a szülés után visszatér a képernyőre?
Ebben a világban nem lehet úgy élni, hogy ezt nem tervezem meg.
Ez egy meglepően őszinte válasz.
Muszáj, hogy előre gondolkozzak és ne csak a szülésig. A családot el kell tartani. Szóval igen.
És a kamera másik oldala nem vonzza? Azt olvastam, hogy amikor főiskolás volt, alapvetően nem műsorvezetőként gondolt magára, hanem a háttérben dolgozó stáb egyik tagjaként.
Mindig bennem volt az is, hogy szerkesszek. A szervezés részét most kiélhetem az esküvői projektekben. Ha tíz év múlva úgy hozza az élet, hogy szerkesztőként fogok dolgozni, akkor azt is el tudom képzelni. Bár azt látom a kollégáimon, hogy aki megszokta a képernyőt, de elkopik az életéből, azoknak azért olykor hiányzik.
2017-ben nőként képernyősnek lenni miben más, mint 20-30 évvel ezelőtt? Kikoptak már az, „aki okos, nem szép" és az, „aki szép, nem okos" előítéletek?
Ez a sztereotípia nem tudom, hogy meg fog-e valaha változni, mert ez azért fennáll. Ezt én is érzem már gyerekkorom óta, és borzasztóan zavar.
Az, hogy a „cuki Anett" és a „szépséges műsorvezető"?
Igen! És más nőknél is látom, hogy bántja, zavarja ez a stigma. Viszont ha nincs ez, akkor nem biztos, hogy elmegyek főiskolára és arra sarkallom magam, hogy jeles diplomával végezzek. Szerintem az motivált, hogy legyőzzem ezeket az előítéleteket. A másik, amit észrevettem, hogy nagyon sokat számít, hogy aki képernyőn van, az emberközeli legyen.
Én egyébként sem vagyok az a celebeskedő típus,
nem is tudom, hogyan kell csinálni. Minden körülmények között embernek szeretnék maradni, mert ezt a közönség érzi. A napokban voltam Szegeden egy cukrászversenyen. Az egyik cukrász mondta, hogy én vagyok számára az a képernyős, akivel azonosulni tud, mert amit belőlem lát, az természetes és nem játszom meg magam. Szerintem ez lehet a kulcsa ma mindennek. Nem is óhajtok megváltozni és nem is tudnék.
Sokszor, ha egy ismertebb kismamával olvas az ember interjút, akkor csak a habos-babos, bárányfelhős ömlengést kapja. Ha viszont valaki felvállalja, hogy van reggeli rosszullét, hőhullám és síráscunami, az sokkal emberibb.
Igen. A napokban elsírtam magam az adásban azon, hogy két kislány táncolt. Ma már nagyon nevetek rajta, de akkor zokogtam. Terhes vagyok, anya vagyok, ez van. Egyáltalán nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet.
Ki kellett mennem a stúdióból, annyira sírtam.
Joshi hozta nekem a zsebkendőket. És nagyon cikinek éreztem, hogy profin kellene, viselkedem a kamera előtt, de nem tudtam visszafogni a sírást. Még jó, hogy ketten vagyunk a stúdióban!
Ön a második nő, aki huzamosabb időt eltöltött Berki Krisztián mellett. Milyen szerethető tulajdonságai vannak, amit nem látunk, és a mi a legidegesítőbb benne?
Nem tudom, hogy tisztem-e ezt tenni... Negatív tulajdonsága, hogy minden szituációban addig marad benne, amíg neki kényelmes. Pozitív tulajdonsága, hogy nagyon jó ember, csak nem feltétlenül látja ezt a néző. Amikor nincs reflektorfényben, akkor azért látszik rajta, hogy van szíve. Mondjuk, ritkán...
Mit mond önnek az a szó, hogy Eger?
Főiskolára jártam oda, az a második otthonom. Ha ott lehetne, azt a munkát űzni, amit imádok, akkor tudnék ott élni. De mivel elvált szülő vagyok és családom van, ezért ezt már nem is tudnám megszervezni. Azt azonban éreztük, hogy ez a budapesti forgatag sok nekünk, így ki is költöztünk az agglomerációba. Nagyon élvezem, hogy tényleg nyugi van. Mindig tudunk miről beszélgetni a postással, a boltosokkal.
Mit néz Czippán Anett a tévében, amikor bekuckózik otthon?
Mesecsatornát, hiszen van egy fiam. (nevet) De megnézem a showműsorokat is, például a Nagy duettet, a Sztárban sztárt és így tovább.
A Nagy Duett egyébként Olivér kedvence volt.
Még a stúdióba is eljött egyszer, hogy alaposan megnézzen mindent. Imádja, és nagyon érdekli a díszlettervezés, hogy hogyan világítják be a stúdiót, mire jó a pauszpapír a stúdió falán... És még csak hatéves. Vérében van. Ha pedig felnőttként ezt a szakmát választja, mindenben segíteni fogom.
Hogy látja magát tíz év múlva?
Nincsenek olyan céljaim, mint mondjuk a színészeknek a szerepálom. Nem gondolkodom hatalmas showműsorokban. Az a célom, hogy amit éppen csinálok, amilyen feladatot kapok a csatornától, abban a maximumot nyújtsam.
Elkezdtem esküvőszervezéssel is foglalkozni,
és úgy érzem, hogy szuperül kiegészíti egymást a kettő. Hétközben a FEM3 Caféban dolgozom, hétvégén pedig lemegyek a Balatonra és lebonyolítom a hónapok óta szervezett esküvőt.
Élvezi?
Nagyon! Most volt az első olyan esküvő, aminek nemcsak az előkészületeit szerveztem és intéztem, hanem a helyszínen is jelen voltam.
Kinek az esküvőjét szervezné meg szívesen?
Nincs ilyen. Tényleg.
És mit javasolna most nekem, ha öntől kérnék segítséget az esküvőmhöz?
Sokan választanak mostanában a nagy napra olyan különlegességeket, mint a légballon. Szeretem ezeket a furcsaságokat, mert még emlékezetesebbé teszik egy pár új életének első napját.