"Maradni vagy menni - egy olyan országban, ahol megtörténhet veled, hogy bakancsos egyenruhások egy autóba kényszerítenek, és börtönbe dugnak, mert egy random néni szerint közveszélyes vagy?" - tette fel a kérdést.
"A válaszom - egyelőre - MARADOK. Itt van a szerelmem, itt a lakáséttermünk, a Kristof's Kitchen & Nimi Bar, itt született meg a Kristóf Konyhája, amely hamarosan kistesót kap egy új kötet személyében, és ami a legfontosabb: már régen túl vagyok azon az illúzión, hogy bármelyik ország intézményesített igazságszolgáltatása és kormánya csupa igazságosság lenne, míg más országoké korrupt és gonosz" - írta legfrissebb bejegyzésében Steiner.
"Jó és rossz mindenhol van, élni meg kell valahol - így amíg dolgozhatok Izraelben, ahol süt a nap, finom a humusz, és ennyi szabadúszókánt űzhető melóm van, nekem nem hiányzik az állampolgárság. Így is felemelhetem a hangom az igazságtalanság ellen, az egyenjogúságért, és így is méltathatom és szerethetem mindazt, ami valóban jó itt - ehhez nem kell patriótának lennem."
A bejegyzében mesél a letartóztatásról is: "Az őrsön rabosítottak, cellába csuktak, négy órát várakoztam, amíg valaki szóba állt velem, közben meg a cellatársaimmal haverkodtam, de ha túl jól éreztük magunkat
a smasszer asszony üvöltve rugdosni kezdte a cella rácsát.
A kihallgatás előtt nem engedték, hogy elhívjam a vőlegényem, és kiderítsem az ügyvédem számát, az általuk felajánlott ügyvédből pedig nem kértem, így végül egymagam védekeztem a vallatáson" - írja.