Tavaly ősszel debütált a FEM3 Caféban. Milyen volt az elmúlt egy év?
Változatos. Minden érdekel, amivel foglalkozunk a műsorban. Ezalatt nemcsak a témákat és a vendégeket értem, hanem mondjuk azt is, hogy hogyan épül fel a műsor. Amikor gyerekkoromban volt szerencsém bemenni egy tévéstúdióba, mert mondjuk apukám dolgozott, és
megláttam a kulisszák mögötti világot, akkor nagyon izgatott voltam.
Rám is nagy hatással van annak a varázsa, hogy egy élő adásban, egy perccel a kezdés előtt, még mindenki izgatott, készülődik, aztán elindul a főcím és egy pillanat alatt összeáll ez a gépezet.
Szereti a sokszínűséget?
Témákban nagyon! Jól érzem magam abban a szerepben, hogy egyik percben még a szerelmi kötésekről beszélgetünk, tíz perccel később már egy komolyabb témával, a koraszülöttek világnapjával foglalkozunk, majd megérkezik Bodrogi Gyula és vele zárjuk a napot. Már tényleg úgy érzem, hogy egyre naprakészebb vagyok minden témában.
Mini riportokat is forgat a Vigyázat gyerekkel vagyok! műsornak. Tudatos döntés, hogy a tévézés minél több oldalát megtanulja?
Megkerestek ezzel a lehetőséggel, én pedig azonnal igent mondtam. Azt gondolom, hogy akkor lehetek igazán jó műsorvezető, és akkor vihetek nagyobb műsorokat, ha szépen végigugrálom a ranglétrát. Nekem is fontos, hogy nyugodt legyek, és tudjak olyan helyzeteket kezelni, amikor egy négyéves kisgyerek elsírja magát a kamerák előtt.
Szerkesztés? Vágás?
Ott még nem tartok, de ez is tervben van. Egyelőre nagyon kevés időm van, hiszen a színházi előadások, a próbák és a stúdió között rohangálok. De nem panaszkodom.
Melyik típus? Aki kihasznál minden percet, amikor aludni tud, vagy aki lelkiismeretesen korán felébred, hogy minél több dolog beleférjen a napba?
Régen óriási alvó voltam, most is vannak napok, hogy úgy érzem, ha tehetném, egész nap pihennék a kanapén. De mióta a tévézés és a színház egyfajta rendszert hozott az életembe, korán kelek és nem halogatok annyi dolgot az utolsó percig.
A tévé felpörgeti az embert, a színházban pedig talán egyfajta nyugodt összpontosítás kell. Mi segíti a váltásban?
Mindig legalább egy órával az előadás előtt megérkezem a színházba. Ilyenkor átveszem a hely atmoszféráját, tudok fókuszálni a testemre, gyakorolni a mozdulatokat. Azt gondolom, hogy viszonylag könnyen átállok.
Mennyi ideje jut főzni, mosni, takarítani?
Ez változó. Van olyan, hogy egyáltalán nincs időm, de akkor is megoldom, ahogyan bárki más, aki irodában, vagy a közértben dolgozik.
Ha édesapja tévés munkáját nézzük, akkor a nagy volumenű showműsorok jutnak az eszünkbe. Vannak ilyen tervei?
Gyakran gondolkodom ezen, mivel egyre többen mondják azt, hogyan lassan döntenem kell, ha úgy tetszik, akkor műfajt kell választanom a tévézésen belül. Egyelőre, ahol most vagyok, azt nagyon szeretem, de nyilván
érdekel a szórakoztató része is a tévézésnek.
Ha pedig a nagyon távoli jövőt nézem, akkor 40-50 évesen hatalmas kihívás és álom lenne egy olyan műsort készíteni, mint Tilla Propagandája. De tisztában vagyok vele, hogy én még az elején vagyok a szakmának, szóval nem sürgetek semmit.
Néhány hónapja Stohl András azt mondta, hogy a lánya már jobb műsorvezető, mint ő.
Áh, ez hülyeség... Nem is tartom magam műsorvezetőnek. Egy táncművész vagyok, aki műsort vezet.
De a szemében azért azt látom, hogy szerelemmel beszél a tévézésről is.
Hát persze! De mitől lesz valaki jó műsorvezető? Hogy tanulta és papírja van róla, vagy nem tanulta, de gyakorolja és folyamatosan próbál fejlődni? A lényeg, hogy nem hiszem, hogy apánál jobb vagyok. Még. De majd jobb leszek. (nevet)
Emlékszem, hogy amikor apa megérkezett a csatornához (Stohl András ősszel szerződött a TV2-höz, a Sztárban Sztár című műsor egyik zsűritagja volt – a szerző.) bejött a FEM3 Caféba is beszélgetni, és pont én, valamint Németh Kristóf voltunk a műsorvezetők. Az egy kifejezetten jó hangulatú beszélgetés volt. Meg is dicsért, hogy voltak jó kérdéseim.
A családban még ki lehet az, aki ezt a hivatást választhatja? Legyen az színpad, vagy tévéstúdió.
Rebeka húgom egyáltalán nem, őt a vendéglátás érdekli. Az álma, hogy egy saját kis kávézója, vagy franciapéksége legyen. Ő az, aki karácsonykor is mennyei sütiket készít a családnak. Franciska már nagy franc. Rajta látom, hogy megvan benne a művésznő és a dáma. Andris pedig még nagyon pici, ahhoz, hogy ezt lássuk rajta. Anyukámnál is van egy 9 éves Ádámunk, őt sem kell félteni, ha szövegelésről van szó, de a tanulás mellett minden napját a sport teszi ki. Hokizik és kosarazik.
Az interjú folytatódik, lapozzon!