Az ötödik, Metalhead című rész egyértelműen az évad, de megkockáztatom, az egész sorozat leggyengébb epizódját produkálta. David Slade, a Cukorfalat és a Sötétség 30 napja rendezője megtett minden tőle telhetőt, de ebben az alapanyagban szimplán nem volt több. Egy kihalt, posztapokaliptikus világban járunk, ahol néhány túlélő próbál egy raktárba bejutni, hogy ellátmányt szerezzen. A helyet azonban felfegyverzett robotikus „kutyák" őrzik.
A Metalhead egy se füle-se farka epizód, ami úgy néz ki, mintha a dolgok közepébe csöppentünk volna. A történetnek nincs kerete, a karaktereknek nincs jelleme, szimplán elejtett morzsákat kapunk arról, mi is történhetett. Egy 40 perces macska-egér játékot látunk, ami kétségkívül hangulatos, brutális és feszült, de ezen kívül semmilyen célt nem szolgál, és semmilyen extra tartalommal nem bír. Egy ennyire tartalomközpontú sorozatnál ez igen nagy baj.
A végére egy aprócska csavart még sikerült írni, de ez egyrészt nem oszt, nem szoroz, másrészt rengetegszer láttuk már. Ettől függetlenül sem mondanám rossznak az összképet, csak ez nem Fekete tükör.
Az évadzáró, a szezon második leghosszabb epizódja, a maga szűk 70 percével. Colm McCarthy Black Museum című darabjának hőse Nish (Letitia Wright), aki útja során betér egy bűnügyi múzeumba, ahol a furcsa tulajdonos birtokában egészen bizarr tárgyak vannak. A tárgyakon kívül már csak a hozzájuk kapcsolható történet meghökkentőbb (a kikacsintásokért külön jár a piros pont).
Három különálló sztorit kapunk az epizódban, ezzel egyfajta szkeccsfilmhatást keltve, melyeket összeköt az igazgató, s mint később kiderül egy igen sötét titok is. Néhány kérdésre bár nem kapunk választ, kiváló érzékkel megírt forgatókönyvből dolgozhatott McCarthy, ami végül ritka változatos összképpé manifesztálódott. Hol brutális, máskor megható és mindenekelőtt elgondolkodtató a Black Museum, ami tartalmazza szinte minden erényét a sorozatnak. Méltó finálé.
Summázva nem kellett csalódni Brooker szériájában, a hat epizód alatt újfent nem fogta vissza magát. Nyers, szókimondó, aktuális és merész témákat járt körbe, miközben meghagyta a disztópiát. Hangyányit talán gyengébb az előző évadnál, de egy ennyire színvonalas sorozatnál ez elenyésző probléma. Ne féljünk belenézni a Fekete tükörbe, mert könnyen megláthatjuk benne az igazságot - az már más kérdés, hogy ez olykor nyomasztó tud lenni.
Péter Zsombor