Ma már kevésbé használt sablon, de régebben rendre erőltették egyes sorozatokban minden epizód végén a szájbarágós tanulságokat. Műfajtól függetlenül mindenhol jelen volt, még csak messze sem kell mennünk, ha példát akarunk mondani. Itthon a Szomszédok előszeretettel zárt a stáblista közben életbölcsességekkel, amiknek kétségtelenül megvolt a bája.
Leginkább a kultikus South Park élt a tanulság felmondásának lehetőségével, ahol rendre előlépett egy szereplő és kezdte a remek „ma is tanultunk valamit" monológot. A rajzfilmsorozatok egyébként ma is szeretik használni, de tény, hogy már nem örvend akkora népszerűségnek, mint egykoron.
Az okok egyértelműek, fenn kell tartani a nézők érdeklődését, a legjobb módszer pedig, ha az epizódokat egy óriási cliffhangerrel zárjuk. Gyakran idegőrlő módszer, de szinte minden alkalommal beválik. Egy fordulatnál nem lehet félbehagyni a sorozatot, így a néző vissza fog térni a következő részre, évadra is. Szélsőséges érzelmeket képes kiváltani az emberből, ugyanakkor reklámnak sem utolsó.
Sok esetben a remekül megírt epizódvégi csavarok nem zavaróak, csak felfokozzák a várakozást, de akad, amikor a pofátlan hatásvadászaton kívül nincs más funkciója. Erre a legjobb példa a közelmúltból a The Walking Dead 6. évadának fináléja, ami okkal keltett felháborodást anno a rajongók körében. Az egyik legősibb módszer a nézők megtartására mindenesetre működik, és amíg világ a világ, ennél nagyobb tévés klisé nem nagyon lesz.
Nem feltétlenül klasszikus értelemben vett klisé, ugyanakkor mégis az. A dráma elengedhetetlen a történetvezetésben, átélhetőbbé teszi a sztorit, könnyebben tudunk azonosulni a karakterekkel. Részletkérdés, hogy a főszereplők hétköznapinak beállított életében egy epizód alatt annyi minden történik, mint a valóságban egy hónap vagy akár év alatt.
A fiktív szériák mellett a valóságshow-k, realityk is előszeretettel használják, noha jóval átlátszóbb, sekélyesebb módon. Mégis teljesen érthető, hogy ezek a műsorok a drámára vannak kihegyezve, elvégre egy fáradt nap után az embernek elég, ha csak a tévében kell átélnie megpróbáltatásokat, konfliktusokat. Unalomig ismert formula, de egy jó kis drámázásra mindig lesz igény.
Péter Zsombor