A színésznő az MTV Newsnak mesélt Az éhezők viadala egyik sírós jelenetéről, amikor a szerepe szerint elvesztett barátját, Rue-t kellett gyászolnia. Lawrence azt mondta, a saját életében még nem történt vele olyan, amitől azonnal sírva fakadna, így megpróbált minél jobban belehelyezkedni a szerepébe, elképzelte, hogy a kislány valóban meghalt, ő pedig így valódi gyászt tudott produkálni.
Érett színészként Smithnek már nem okoznak gondot a drámai szerepek sem, pályája elején, a Kaliforniába jöttem című vígjátéksorozatban azonban eleinte csak annyit tanult meg, hogy miként mozogjon lazán és magabiztosan a kamerák előtt.
A negyedik évadban jött aztán egy érzelmes, drámai jelenet, amin sorozatbeli nagybátyja, James Avery segítségével jutott túl, az öreg ugyanis sűrűn emlékeztette Smitht arra, hogy a főszereppel milyen kivételezett helyzetbe került, de muszáj ezt meghálálnia azzal, hogy tökéletesen játszik – vagyis addig cukkolta ifjú kollégáját, amíg az dühből megcsinálta a sírós jelenetet is.
Szegény színésznő ennél is több „segítséget” kapott egy kollégájától, a Drakula forgatásán ugyanis a rendező, Francis Ford Coppola azzal próbálta megfelelő érzelmi állapotba hozni, hogy folyamatosan sértegette, elmondta mindennek. Meg is lett az eredménye, Ryder sírt, mint a záporeső.
Nem ő volt az egyetlen, akit a hatás kedvéért megkínzott a rendezője, Alfred Hitchcocknak, illetve Stanley Kubricknak is hasonló volt a módszere Tippi Hedrennel a Madarak-ban, illetve Shelley Duvall-lal a Ragyogás-ban; Jackie Coopert pedig kilencévesen többek között azért is jelölhették Oscarra, mert a Skippy-t készítő Norman Taurog azzal fenyegette, hogy megöli a kutyáját – nem csoda, hogy meggyőző volt a kiakadása.
A háromszoros Oscar-díjas Streep nem csinál nagy ügyet a sírásból, számára ez is a színészi munka része, semmi más. Egyszer a texasi egyetemen tartott előadást, akkor arról magyarázott, hogy a színészek munkája nagyrészt abból áll, hogy akkor is el tudjanak játszani helyzeteket, ha épp teljesen más hangulatban vannak: nevetessenek, ha ők maguk szomorúak is, és akár életük legvidámabb napján is tudjanak sírni. Ilyen egyszerű.