Kemény suli ez, gyilkolni tanítanak a falak mögött

Vágólapra másolva!

Felnövéssel foglalkozó történetekkel és fikciós young adult adaptációkkal tele a padlás. Filmek és sorozatok közt is akadnak bőven, minőségük pedig eléggé ingadozó. Az azonos című képregény alapján készült Orgyilkos osztály is ezt a zsánert hivatott erősíteni, s első ránézésre nem tűnik kimondottan erős darabnak, de bőven van benne potenciál a pilot epizód alapján.

Origo

Vágólapra másolva!

sorozat

A történet a nyolcvanas években játszódik, a főhős Marcust (Benjamin Wadsworth) pedig az ág is húzza. Kilenc évesen a szeme láttára haltak meg a szülei, most, tizenévesen hajléktalan és szuicid gondolatai vannak. Egy nap megkeresi néhány fiatal, hogy csatlakozzon egy különleges iskolához, ahol történetesen gyilkosokat képeznek. A fiú hezitál, de nincs hova mennie, így elfogadja az invitálást, noha a beilleszkedés nem egyszerű feladat.

Az alapfelütés nem kicsit elszállt. Egy iskola, ahol gyilkosokat nevelnek, ráadásul minden bűnszövetkezet, a jakuza, a maffia ifjú növendékei képviseltetik magukat. Ide csöppen hősünk, aki könyörtelen gyilkos hírében áll, azonban az igazság ettől merőben elüt.

Hová kerültünk?

A nyitány Marcusra koncentrál, a sanyarú sorsára, illetve röviden bemutatja és felépíti az iskola struktúráját és hierarchiáját. Az alapkoncepcióban kétségtelenül akadnak hibák és a logikai felépítés is hagy némi kívánnivalót maga után. Rengeteg a kérdés, összefüggésbeli problémák, amik zavarónak hatnak.

Forrás: Katie Yu/SYFY/2018 SYFY Media, LLC/Syfy

Maga az intézmény szabályrendszere furcsa, főleg, hogy a legtöbbnek az égvilágon semmi értelme nincs. Ezen felül miként maradhat titokban egy ilyen iskola? Persze el lehet tussolni mindent a megfelelő háttérrel, de a pilotban ebből semmit nem észleltünk, holott a cél, pont a szóban forgó tanoda megismerése lenne.

Az Orgyilkos osztály az őrült történet mellett alapvető problémákkal foglalkozik. Marcus egzisztenciális válsága, a beilleszkedés nehézségei, az órák menetének megfigyelése kerülnek előtérbe, de ha a gyilkos ösztönt elvesszük, akkor egy

átlagos középiskolai tinédzserdrámát kapunk.

Nyilván sokkal szélsőségesebb fazonokkal, mert vannak itt punkoktól kezdve, nácikon át a mexikói drogbárók utódaiig mindenféle arcok, de Marcuson kívül egyelőre senkihez nem kerültünk túl közel. Bár muszáj megemlíteni, hogy a pacifista utcai gengszter, Willie (Luke Tennie) karaktere kifejezetten érdekes lehet a jövőben.

Zagyva, de szórakoztató

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy Miles Orion Feldsott és Rick Remender szériája egy felejthető és jellegtelen darab, de ez közel sincs így. Kár tagadni, hogy sok a probléma, számos helyen bele lehet kötni és nehéz megmondani mi is a célja, mondanivalója az Orgyilkos osztálynak, van azonban egy vitathatatlan érdeme. Mégpedig az, hogy veszettül szórakoztató.

Az ember elkezdi nézni, látja a hibákat, de a cselekmény sodró lendülete visz magával és azon kapjuk magunkat, hogy el is repült egy óra. Ebben nagy szerepe van a bemutatott kornak, mert a nyolcvanas évek hangulata sokat dob az összképen. Remek a zeneválasztás, felcsendülnek a Depeche Mode, a The Cure vagy épp a Killing Joke dalai is.

A pilot alapján bőven van hova fejlődnie az Orgyilkos osztálynak, és a röhejesnek hangzó sztori ellenére is rejlik benne potenciál. El tudja érni, hogy érdekeljen, mi történik a következő epizódokban, nézeti magát és játszi könnyedséggel szórakoztat olyannyira, hogy azonnal néztem volna tovább a folytatást. Lesznek itt még gyilkos pillanatok!

Péter Zsombor