1994-ben indult Magyarország először a zenés versengésen, egyből egy negyedik helyet csípett meg Friderika - ilyen sikerre aztán sokáig kellett várni, talán csak Kállay-Saunders András ötödik helye volt az, egy kétszer népesebb mezőnyben. A gyönyörű Hogyan mondjam el vétkeimet? után Szigeti Csaba, a VIP volt soron, majd Charlie-t küldtük, de az ő 23. helye nem csillogott túl fényesen, 25 indulóból. Ez még 1998-ban volt, utána hosszú szünet jött magyar részről, nem delegáltunk senkit a zenés cirkuszba: nem tudni, Charlie csúnya lepontozása vagy más miatt.
Európában is egyre több ország jött létre, egyre több versenyző is indult, már azon kellett drukkolni, hogy legalább a továbbjutás, a finálé meglegyen. 2005-ben jött a NOX a Forogj világgal, erre tán sokan emlékeznek, két évre rá Rúzsa Magdi az Aprócska Blues-zal, mindkét produkció tisztességgel helytállt, előbbi 12., utóbbi 9. lett a döntőben.
2008-ban és 2009-ben kurdarc lett a jussunk, sem Csézy, sem Ádok Zoli nem vette az első akadályt, nélkülünk zajlott a színes-szagos döntő. Ez annyira visszavetette a magyarok lelkesedését és a közös, nagy európai buliba vetett hitét, hogy 2010-ben nem indítottunk senkit.
2011-ben még nem létezett a szelektálásra kitalált A Dal formátum, csak simán felkérte a közmédia Wolf Katit, hogy a What About My Dreams?-szel, a Mi van az álmaimmal? című dallal induljon. Napokkal korábban már arról írt a magyar sajtó, hogy megnyeri, hogy kinti klubokban már himnusz lett a dala, a nagy show előtt: végül a döntő összejött, de csak egy harmatos 22. hely lett a végén.
A mára szinte elfedett Compact Disco egy évvel később a Sound of Our Hearts (Szíveink dallama) című nótával a 24. helyre ért be,
a lelkesedés így újfent alábbhagyott.
Egymásra szavaznak a volt szovjet tagköztársaságok, egymást támogatják voksokkal a Balkánról, a skandinávok is mindig a szomszédnak adnak szavazatot, mit akarunk mi a nagy regionális összefogások közepette? – füstölögtek a kommentelők.
2013-ban aztán kezdtük feladni a reményt, hogy akár az első húszba is bejussunk, amikor egy furcsa fazon, egy introvertáltnak tűnő hipszter figura nagy meglepetésre megnyerte A Dalt, és kinn a Kedvesem című dallal nagy sikert aratott: ByeAlex 10. helye meglepő, de nagyszerű eredmény volt. Egyszerű, de fülbemászó slágere annyira más volt, mint a többi dal, hogy megérdemelte a top 10-et.
Erre tett rá egy évvel később Kállay-Saunders András a Running-gal, európai színvonalú produkció volt, és a megcsípett ötödik hely szenzációs teljesítmény: ért annyit, mint egy sokkal kiesebb mezőnyben elért Friderika-féle negyedik pozíció húsz évvel korábban (ráadásul Friderika indulásakor még a zsűri döntött, a közönség nem szavazhatott). 2015-ben a nagy lendület alábbhagyott, Boggie és a picit közhelyes Wars for Nothing csak a 20. lett, de legalább bejutott a fináléba.
Freddie és a Pioneer volt soron,
megnyerte A Dalt, nagy tervekkel, álmokkal ment ki, és sértődötten jött haza: mint mondta, ha tudja, hogy kedvenc dala csak 19. lesz, akkor ki sem utazik. Pápai Joci viszont jócskán javított a statisztikán, egy évvel később az Origo című dallal ment ki, és le a kalappal, a nyolcadik hely szép teljesítmény volt. Tavaly az AWS a Viszlát nyárral vitézkedett, és igaz, csak a 21. lett, de keményen zúztak a srácok, robbant a színpad, és megmutattuk, hogy nálunk is vannak őszinte rock- vagy metálzenekarok.
A döntő tehát zsinórban nyolcszor összejött egymás után, függetlenül attól, van-e balkáni, skandináv vagy posztszovjet összetartás, azaz ha a népeknek tetszik, amit a magyar előadó vagy zenekar prezentál, akkor szavaznak rá, ha nem, akkor nem – ilyen egyszerű.
A nyolc döntő zsinórban nem véletlen, nagyon jó teljesítmény,
főleg, ha a világ popzenéjében húsz polccal magasabbra taksált britekkel vetjük össze magunkat. Ők 2003-ban nulla, azaz nulla pontot kaptak, és azóta is csak szenvednek: hiába nagy országként automatikusan döntősök, a legutóbbi négy dalversenyből háromszor a 24. helyen kullogtak csak.
Szombat este jön tehát A Dal 2019 fináléja, kiderül, mely magyar énekes vagy zenekar utazik Izraelbe, az idei zenés mókára. Ha aztán bejut a döntőbe, akkor újra két estén lehet izgulni.