Hogy érzi magát az Exatlonban?
Nagyon jól érzem magam, el sem hiszem, hogy már ennyi ideje itt vagyunk. Nagyon izgalmas, minden nap tartogat meglepetést, remélem, hogy még sokáig eljutok.
Mi volt eddig a legvidámabb és a legdrámaibb pillanat?
Sok vidám pillanat volt, ha valamit ki kell emelni, akkor talán az egyik az, amikor a magyar-román meccsen sikerült két pontot hoznom a csapatnak. Illetve amikor a csapattal összejövünk, hülyéskedünk, activityzünk. Drámai pillanat pedig mindig az, amikor az utolsó pont rajtam múlik.
Aki majdnem két hónapja versenyez, beletesz mindent heteken át, nem feltétlenül örül az újaknak, mert nekik ugyanannyi esélyük van elvinni a fődíjat. Mit gondol erről?
Itt voltunk hatan, amikor érkeztek az új játékosok. Alapvetően örültünk az új embereknek, hogy többen legyünk, de persze a másik oldal az, hogy mi két hónapja küzdünk a bent maradásért, van, aki pedig csak pár hete.
Ez egy keserédes érzés,
de erősebb az öröm most még... persze hiányzik az a hatos, ami még Pankával volt.
Mi a véleménye az új játékosokról?
Lívi nagyon aranyos, segítőkész lány, tele van motivációval, egyre ügyesebb. Máté nehezebben illeszkedik be, kicsit zárkózottabbnak tűnik, de azt látom, hogy napról napra oldódik.
Ki a legjobb barátja, támasza a csapatból?
Mindenképpen Reni. Már az első nap, amikor ott álltunk a játék kezdetekor, mi már akkor éreztük, hogy tudunk majd egymásra számítani, ez a mai napig így van. Remélem, ez a döntőig így lesz. Nagyon erős és ügyes, fizikailag és fejben is. Én meg tudok inogni, és nagyon jó, hogy számíthatok ilyenkor rá, és átlendít a holtponton.
Kikkel fogja tartani a kapcsolatot öt év múlva is?
Mindenkit nagyon kedvelek a csapatból, el tudom képzelni, hogy öt év múlva lesz egy exatlonos találkozó. Hogy napi szinten tartanánk a kapcsolatot, azt nehezen képzelem el, mert annyira más ritmusban élünk, de nagyon érdekelni fog, hogy kivel mi van... és jó lesz szerintem a viszony.
Honvágy nem gyötri?
Most, két hónap után jött elő, leginkább azért, hogy nem tudom, mi történik otthon, mi történik „kint”. Gyorsan telik az idő, nem tűnik fel ez a két hónap, de most már érdekel, hogy mi lehet otthon. Szerintem sokkal nyugodtabb lenne mindenki, ha beszélhetnénk a hazaiakkal, de hát ez a játék része.
Mi és ki hiányzik leginkább Magyarországról?
Anyukám, apukám, a két nővérem, a barátnőim, mindenki. Egyszóval az életem. A napi rutin, hogy reggel azt egyek, amit szeretnék, akkor vacsorázzak, amikor szeretnék, hogy én osszam be az időmet, hogy a magam ura legyek. Persze nem bánom az itteni rendszert, már meg is szoktam. Az ágyam is hiányzik.
Járt már a Karib-térségben?
Miamiban voltam korábban, és átmentem a Bahamákra, de egyébként nem voltam errefelé. Sokat nem láttam Dominikából sem, csak a tengert és a pálmafákat, a villát és a faházat, na meg a pályákat, nem mozdulhattunk ki.
Mi kell ahhoz, hogy feladja, és mit tenne a pénzzel? Az interjú folytatódik, lapozzon!