Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Trunkos András az Origónak elmondta, hogy jóformán családtagját gyászolja, hiszen az Omega olyan régóta létezett, és annyi időt voltak együtt a tagok, hogy családként tekintettek a zenekarra: „A halálhíren azonban nem lepődtem, tartottam a kapcsolatot az orvosokkal, a családdal. Azért nagyon nehéz elfogadni ezt a hírt, mert szinte együtt éltünk, a turnék, koncertek előtt, közben, után, mert az Omega egy nagy család. Körbehívtam reggel a srácokat, nagyon nehezen kezelték..."
A zenész-menedzser szerint az Omega egyértelműen a fény, a pompa, a ragyogás, a lézer volt, mellette Benkő megmaradt egyszerű, hétköznapi embernek, ő volt „a kisfröccs, a haverok, a parizer." Sok sztori fűződik hozzá, még több volt, amit ő mesélt a zeneipar ismert arcairól.
„Nagyon emberi volt. Szórakoztató, és egyben szórakozott ember volt, olyan, aki néha rossz mikrobuszba szállt, rengeteg sztorink van róla... Nagy Feró is hívott, mert 1980-ban segítette őket a Benkő Laci: lehet, ha nincs az a közös turné, akkor a Beatrice sem futott volna be ennyire, ki tudja?
Laci ember maradt végig, nem érezte át a sztárságot.
Nagyon sok koncerten tombolt a közönség örömében, de a végén Laci odajött, és aggódva kérdezte, hogy jó volt-e a koncert... Nézz ki, nem látod? – kérdeztem tőle meglepve. Ilyen volt ő, örökös kétkedés, némi belső félelem volt benne, miközben izgalmas, tehetséges zenészként ismertük. Léna, Fekete pillangó... sok témát ő hozott" – mesélte Trunkos.
Puskásékhoz, az Aranycsapathoz hasonlítja az Omegát: „Benkő Laci nem tudott élni és visszaélni az emberek szeretetével. Mindenkivel bárhol elbeszélgetett, rendkívül szerethető figura volt, és ennek megfelelően szerették is. Ő volt a 'Laci bácsi' a vége felé. Pótolhatatlan ember ment el, aki hozzátartozik Budapesthez, az ország képéhez, a közép-európai képhez... mert Prágában, Berlinben most sokan ugyanúgy gyászolnak, mint Budapesten."
„Egy nagyszerű, rocktörténeti kor termelte ki ezt az embert, aki utánozhatatlan zenész volt. Az Aranycsapat jut eszembe róla, hiszen amit Puskásék jelentettek a futballnak, azt hozta az Omega, Benkő Laci zenei téren az országnak. Más világ volt, de büszke vagyok, hogy én ezt átéltem" – mesélte a barátja.
„Most még nem tudjuk, mekkora vákuum maradt utána. Ha nem zenész, színész lett volna, ugyanis nagyon jó humora volt. Egy kultúrtörténeti figura távozott, aki a színházi világgal is nagyon jóban volt. A nagy generációból ment el most el egy remek ember, egy olyan zenész, akit nagyon sokan elismertek Európában" – tette hozzá.
Trunkos András elmondta, hogy a zenész halála előtt öt-hat nappal még tudott beszélni vele, de már nagyon erőtlen volt a hangja. „Nehezen lélegzett, alig lehetett érteni... Aztán tavasszal volt egy sokkszerű állapot, jöttek a kórházi kezelések, azóta volt benne félelem" - vélekedett.
Sajnos az új cédé már nem jutott el hozzá, ahogy a könyv sem. „Most jelenik meg róla egy könyv, azt szerettük volna, hogy legalább lássa... a könyv elkészültével legalább tudott törődni, így hogy nincs koncert, legalább lefoglalta valami... Amúgy mindig hülyéskedett, aranyos humora volt. Én a vidám Benkőre szeretnénk emlékezni" – mondta régi barátja.
