"Másképp gondolkodik az az ember, aki már elkapta a vírust, és az, aki nem. Ezt azért mondom, mert én is egy bizonyos gondolatisággal éltem, amíg elkerült, eddig. Két és fél hete egy munka közben kaphattam el, két nappal az oltás után" - kezdte a történetet az énekesnő, aki dupla maszkban, minden előírást betartva jelent meg egy munkán, de mégis elkapta a betegséget.
"Négy-öt nappal a munka után egyik pillanatról a másikra rám jött egy olyan rosszullét, amit még sosem tapasztaltam. Vacogtam, fájt mindenem, hőemelkedésem volt (8 éves korom óta nem volt), mintha kiütöttek volna egy totális ko-val. Nem tudtam mást csinálni, csak aludni és vízszintes állapotban lenni. Házhoz jött a tesztelés, aztán pozitív lettem, de nem lepett meg, hisz a betegség fogalmát nemigen ismertem életem során, tehát ezekkel a tünetekkel biztos voltam benne, hogy covidos vagyok. Úgy éreztem, mintha egy ALIEN úszkálna a testemben, tetőtől talpig, aki néha azzal viccelt meg, hogy majdnem megfejeltette velem a falat, vagy a padlót, annyira elszédített.
A hátamat óránként egy macskaraj támadta meg éles karmával, a fejbőröm bizsergett, a szemem olyan száraz volt, mint egy kóró, mellette annyira fájt, ha megmozdítottam, hogy a könnyemet is sósavnak éreztem.
A pulzusom az egekben volt, izzadtam, és alig tudtam normálisan beszélni. Közben megküzdöttem a félelemmel, ami azokban a napokban volt erősebb, amikor még átbillenhetett volna a súlyosabb verzióra a dolog, de egy pulzoximéter beszerzése a leghasznosabb az otthoni lábadozás idejére. Ha az az értéked rendben van, (94 és 99 közötti) akkor túléled lélegeztető meg kórház nélkül, nem lesz baj, de nem lesz egyszerű sem.
Hálás vagyok, hogy nem billentem át, ami talán már az oltásnak is köszönhető, hisz azzal, hogy belémkerült a "cucc", finomodhattak a tünetek.
Az influenzaszerű tüneteket aztán felváltotta egy "fincsi" kis homloküreggyulladás-szerű, felső légúti nyavalya, aminek hatásait még most is érzem. A negyedik napon elmentek a szagok, ezzel tetőzte a kis tüskés genya a nyamvadtságomat" - tette hozzá.
Leírta képe mellett minden félelmét, és arról is mesélt, hogy mennyire megtört ebben az időszakban.
Jelenleg nem látok más kiutat, csak az oltáson keresztül. Én bízom az orvostudományban, és abban, hogy nem megölni, hanem megmenteni akarnak minket.
(...) Mától szabad vagyok, mehetek kapun túlra, szabad ember, aki kigyógyult a vírusból, de nem a lelke, annak még idő kell, hosszú idő... (...) Igen, a fotón bőgök. Mert egyedül voltam, nagyon magányosnak éreztem magam, mert meg voltam ijedve, féltem. A szerelmemet, anyukámat akartam, a tesómat, Hannikát öleltem gondolatban" - írta.