Agárdi Szilvi tisztában volt vele, hogy idővel teljesen megvakul, mégis sokként érte a hirtelen jött, rohamos romlás. "Az orvosok mindig mondták, hogy a szemem javulni nem, csak romlani fog, de tavaly nyárig nem történt semmi, így bevallom, szinte el is felejtettem.
Hirtelen, a semmiből jött a drasztikus romlás. Egyik napról a másikra a látásom kilenc százalékról négyre romlott, ami borzalmas trauma volt.
Folyamatosan fájt a fejem, szédültem és be is lázasodtam. Emiatt bekerültem a neurológiára, mert az orvosok komolyabb bajra gyanakodtak a tünetek miatt" - mesélte.
"Végül kiderült, hogy mindez lelki eredetű volt. Végül a családom segített, és bevallom, pszichológushoz is fordultam. (...) Azt vettem észre, hogy már csak egy vastag, áthatolhatatlan tejüveg van a szemem előtt, amin sem a fények, sem a formák, sem a színek nem jutnak át.
Kegyetlen harcot vívok most önmagammal, hiszen gyakorlatilag mindent a nulláról kell újra tanulnom.
Muszáj alkalmazkodnom, de nagyon nehéz, mert már egyáltalán nem látom a telefonomat, vagyis ha lemerül, bekapcsolni sem tudom. A legfontosabb, hogy újra megtanuljak önállóan közlekedni, mivel most a lakást sem tudom elhagyni egyedül. Bevallom, néha sírva fakadok" - tette hozzá a Borsnak.