„Busa Pista 110 kiló, nincsen benne semmi rizikó" – hangzik el a Zuboly egyik dalában, a Dunai csángókban, és a Totem első része alapján a rapperrel tényleg nem vállalt nagy rizikót a TV2: a kalandrealityben ő tűnik az egyik legszórakoztatóbb arcnak, humorával, hozzáállásával sokak kedvencévé válhat.
„Volt ebben egy kis kihívás: az utóbbi másfél-két évben otthon ülsz a s*ggeden, egyébként húsz éve éjszakázol, most akkor mit tudsz kihozni egy ilyen helyzetből? Mindig is vonzottak a kalandok, a sereget is szerettem, nem menekültem előle. Kábé így tudtam a Totemet is elképzelni, csak itt vannak lányok is, és sokkal jobb a kaja. Szeretem a kihívásokat, egy freestyle-osnak vagy bárki másnak, aki szeret improvizálni, ez fontos. Ráadásul kicsit próbára teszem magamat is, hogy 43 évesen nem vagyok-e még berozsdásodva" – mondta Busa Pista az Origónak arról, hogy miért vállalta a szereplést a Totemben.
A zenész rendesen fel is készült a műsorra, erről így mesélt: „Már egy-két héttel a műsor előtt sem telefonáltam, letettem a függőségeket, a PlayStationt, a cigarettát, ilyeneket, hogy jobb legyek. Küzdöttem ezzel, persze
edzettem is valamennyit, de aztán a rántott hús győzött.
Azért így is jó megmutatni, hogy nem vagyok még annyira öreg, azzal a generációval szemben, amelyik az egész gyerekkorát a fotelben töltötte, mi még megcsináljuk."
A Farkasok csapatában mindenkivel megtalálta a hangot, ha valakivel mégis problémájuk volt, egymás szemébe mondták, és azzal meg is volt oldva. „Ez a legjobb, nincs kásakerülgetés, kés a hátba, nem is vagyok ez a típus. Azt mondják rólam egyébként, hogy szerethető karakter vagyok, talán ezért nem is állnak annyira belém.
Főleg Völgyesi Gabitól tartottam az elején,
hogy vele nem fogunk annyira kijönni, jóval szigorúbbnak gondoltam – sztereotípia, de egy jogásztól ezt várná az ember. Ehhez képest az egyik legjobb spanom lett a táborban, tartottuk egymásban végig a lelket" – mesélte.
És hogy mit gondolt elsőre az ellenfél csapatáról, a Szarvasokról? „Hát hogy ezek lenyomnak minket. Nemcsak a fizikumuk miatt, hanem ahogy kezelték az egészet: reggel nem kávézgattak, nem lustálkodtak, hanem nyomták a fekvőtámaszokat meg a guggolásokat, jóval elszántabbnak tűntek. Kicsit faramucinak éreztem, hogy azt mondtam, minket a szív meg a szeretet visz előre, de aztán mégis ez lett az erősségünk. Persze azért megrettentünk, amikor olykor végigsprintelték az erdőt, de ez így volt jó, hisz sosem szabad lebecsülni az ellenfelet" – zárta.