A TV2 új kalandrealityjében, a Totemben két sztárcsapat versenyez egymással, a Szarvasok (Szőke Zoltán, Csősz Boglárka, Leo, Hamvai PG, Baronits Gábor, Oczella Eszter és Oczella Krisztina) és a Farkasok (Varga Viktor, Völgyesi Gabi, Krausz Gábor, Horváth Csenge, Ekanem Bálint Emota, Szabó Dóri és Busa Pista) mérik össze erejüket, ügyességüket, szerencséjüket.
A két csapat egyébként teljesen más egyéniségekből áll, ehhez választották az instruktorokat is: az Exatlonból is ismert Novák Zalán többnyire csendesen, a háttérből irányítja az embereit, az exkommandós Varga Ferenc pedig nagy hangon haverkodik, de ugyanazzal a lendülettel hajtja is a sztárokat.
„Nem árulok el nagy titkot, már az első epizód alapján lejön, hogy egy egoista társaságról beszélünk, sok ego került össze a Szarvasok csapatába. Mindig úgy vagyok vele, hogy bármilyen helyzetbe kerül az ember, azt meg kell oldani, itt pedig
egyértelmű volt, hogy úgy nem fogom tudni irányítani őket, ha én akarok a domináns lenni
– inkább valahogy tudat alatt kellett célra vezetnem őket. Ha olyan embereket akarsz dominálni, akik alfának hiszik magukat, akkor inkább ellened fordulhatnak dacból, ami hosszú távon nem vezet eredményre" – mondta az Origónak Zalán, aki egyébként a helyszínek kiválasztásában is sokat segített a stábnak.
„Teljesen más a két társaság, ezt a tévénéző is fogja látni. Feri csapatának, a Farkasoknak kellett egy alfa, ott nem volt olyan erős karakter, aki összefogta volna őket. Az én csapatomban viszont mindenki alfának gondolta magát" – tette hozzá.
„Nagyon jó csapatot kaptam, ugye nem én válogattam. Én mindig azt nézem meg az emberekben először, hogy milyen szívük van: az
nem érdekel, hogy mekkora izmok vannak rajtuk, magasak-e vagy alacsonyak, kövérek-e vagy soványak.
Az első egy-két nap alatt kijön, látszik egy emberen, hogy milyen a szíve: én ezt a tekintetén keresztül látom, meg abból, hogy másokhoz hogyan viszonyul, onnantól kezdek el muzsikálni rajtuk. Mindig azt a lyukat fogom be a – most éppen hétlyukú – furulyán, amelyiket nem akarom hallani, amivel talán éppen a másikat akarom megszólaltatni" – jellemezte a vezetői módszerét Ferenc.
Habozás nélkül vállalta egyébként a felkérést, hiszen a közeg otthonos volt számára: „Semmi félelem nem volt bennem, ez nekem lett kitalálva. A civil életemben is csinálok hasonlókat, foglalkozom csapatokkal, itt csak a kamerák vannak pluszban – de azok nem zavarnak. Eleinte persze figyelgettem, hogy éppen mit vesznek, de aztán annyira elkapott az események sodrása, hogy abszolút nem foglalkoztam velük.
Az volt a lényeg, hogy ebből a kis csapatból összerakjak egy működőképes falkát,
akik együtt mozognak, együtt élnek, és ez teljesen lefoglalt, ráadásul nagyon élveztem is."