Bodrogi Gyula és Oszter Sándor régi jó barátok voltak, közös szenvedélyük, a vadászat is összekötötte őket – Bodroginak még saját, erdőre néző szobája is volt kollégája diósjenői házában, annyira gyakori vendég volt ott.
"Nagyon megrázott Sanyi halála, azt hittem, ő örökké élni fog. De úgy látszik, Rózsa Sándor sem bír ki mindent, nagy fájdalom ez, olyan fiatal volt még... Ne haragudjon, most nem tudok mit mondani, még nem..." – mondta a Borsnak.