"Ez a betegség folyamatos önkontrollal jár, ez a legrosszabb az egészben. Nem tudod elengedni magad, ez elfárasztja az embert.
Én nem aludtam 40 éve úgy, hogy beesem az ágyba, előtte tudnom kell, mennyi volt a cukrom, mit ettem, hogy mire kelek, hogyan ne aludjak bele egy rosszullétbe.
Bevallom, néha csak üvöltenék, hogy miért kaptam ezt a sorstól, amikor nem ezt érdemlem, de aztán eszembe jutnak a jó dolgok is, és ez átlendít a nehézségeken" - mesélte a Blikknek.
Gyerekként kellett szembesülnie vele, hogy egy vírusfertőzés miatt kialakult nála a betegség, és az élete soha többé nem lesz olyan, mint korábban. "Egy nap harmincszor voltam pisilni, szerencsére a szüleimnek feltűnt, hogy valami nincs rendben. Előtte volt egy vírusos megbetegedésem, ami azért fontos, mert annak a szövődményeként is kialakulhatott a cukorbetegség. Emlékszem, január volt.
Az éjszaka közepén vitt el a mentő, a szüleim egy pokrócba csavartak, még elköszönni sem tudtam tőlük.
Így visszagondolva már nem fáj, de akkor 9 évesen ezt átélni nagyon rossz volt. A kórházban beraktak egy rácsos ágyba, bekötötték az infúziót, majd rám oltották a villanyt. Eltelt 1-2 hét a vizsgálatokkal, amikor leült velünk az orvos, aztán kertelés nélkül elmondta, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok. Két erős fogalmat ott meg kellett tanulnom: az örökké és a soha" - mondta.