- Mit éreztél, amikor a hídnál kiderült, egyikőtöknek fel kell áldoznia magát?
Azt éreztem, nincs kérdés bennem, őket kell továbbengednem. Leót azért, mert nélküle nem jutottunk volna el idáig, is iszonyúan megérdemli, hogy a döntőben legyen, a húgomat pedig azt hiszem nem kell magyaráznom.
- Miért döntöttél úgy azonnal, te maradsz, hogy Leóval hagyod a testvéredet?
Mert nem szerettem volna húzni az időnket, és mert így éreztem helyesnek. Szerettem volna megmutatni mindenkinek, a nézőnek, a folyton rosszalló Farkas csapatnak, hogy attól, hogy nem hangoztatjuk minden egyes percben, hogy mennyire szeretjük egymást, igenis nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk csapaton belül, és
bármelyikünk kész áldozatot hozni a másikért.
Itt most én voltam a leghatározottabb.
- Hogyan változtatta meg a kapcsolatodat Krisztával a Totem? Milyen volt a kapcsolat köztetek előtte és azóta?
Rendkívül pozitív irányban változtatta meg a kapcsolatunkat. Egyébként is jó testvérek voltunk, de a rohanó, stresszes, dolgos hétköznapokban sokszor elfelejtettük kimutatni azt, amit valójában érzünk. Azóta sokkal közvetlenebb, közelebb és talán még őszintébb a kapcsolatunk.
- Mennyiben változtatta meg a Totem a te hozzáállásodat úgy általánosságban az emberekhez?
Megmondom őszintén, úgy jöttem ki a műsorból, hogy életem egyik legcsodálatosabb, legmeghatározóbb élménye volt, semmilyen negatív érzés nem volt bennem. Viszont visszanézve a műsort, több emberben is csalódtam.
Nagyon nyitottan, őszintén és jóhiszeműen álltam mindenki felé, nos, talán nem kellett volna.
Talán hallgatnom kellett volna a többiek megérzésre egy-egy emberrel, szituációval kapcsolatban, viszont én ilyen vagyok, amíg meg nem kapom a pofont, addig naivan és jóhiszeműen védem a másikat. Nem mondom, hogy ezek után kevésbé leszek nyitott az emberek felé, viszont talán megtartom az két lépés távolságot azokkal szemben, akiknek nem érzem száz százalékosan őszintének a közeledését.
- Mindig is csapatjátékos voltál és mások érdekeit a magad elé helyezted?
Azt hiszem, igen. Bár a kinti életemben a versenysportom, a testépítés, egy egyéni sport, tehát itt csak magamra kell fókuszálnom, csak arra, hogy én legyek a legjobb. Ennek ellenére világéletemben imádtam csapatban dolgozni, versenyezni, ha közösségről, csapatról volt szó, mindig is azt szerettem volna, ha nekik jó, és segíthetek elérni az álmaikat. Mindig is közösségi ember voltam, és talán ami még igazabb, nem hiszek a nagy szavakban, a tettekben viszont annál inkább.