"Igaz, hogy voltak hangos vitáink, ettől függetlenül igaz szerelem volt a miénk. Minden konfliktus ellenére tudtuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Sajnos akkor halt meg, amikor rendezni tudtuk a kapcsolatunkat, órákon keresztül beszéltünk a tragédia előtti éjszakán. Szerdán kért még egy utolsó esélyt, hogy bizonyítson nekem. Én voltam az utolsó hívása és sms-e a telefonjában – kezdte a Borsnak az özvegy.
A mai napig felfoghatatlan számomra, hogy elvesztettem a férjemet. Olyannyira, hogy mindig azt képzelem, ő csak a hálószobánkban fekszik, miközben csinálom a dolgomat, és várom, hogy egyszer csak megszólal.
Továbbra is nehéz, de a kislányom miatt nincs más választásom, tartanom kell magam. Nem tehetem meg – és Krisztián sem lenne rám büszke –, ha nem tudnám ellátni Emmát. Sokan aggódtak értem, hogy nyugtatókon élek, de én csak egy alkalommal, a tragédia napjának éjszakáján vettem be egy fél szemet, mert még mindig szoptatok. A kislányom egészségét tartom szem előtt. A lelkemet nem gyógyszerekkel, hanem meditációval, a családommal és a barátaimmal próbálom rendbe tenni. Emma a mindenem, ő ad erőt a mindennapokban, aki miatt van értelme felkelni. Nagyon hálás vagyok Krisztiánnak a kislányunkért, mert ha nem lenne, fogalmam sincs, hogyan tudnám ezt a veszteséget túlélni" - mondta.
"Amikor az ember egy ilyen tragédiát átél, nem tudja onnan folytatni, ahol abbahagyta.
A gyász még tart, és már tudok mosolyogni, de nem vagyok jól. Hullámzó a hangulatom, egyik pillanatról a másikra tör rám a sírás.
Nagyon szeretek dolgozni, ezért picit a munkába menekülök. Tizennégyéves korom óta dolgozom, mindig is pörgős voltam, sokszor hajlamos vagyok túlvállalni magam. Visszatérek az influenszerkedéshez is, és próbálok párhuzamosan négy-öt lábat építeni nekem és a kislányomnak. Szeretném továbbra is tartani azokkal az emberekkel a kapcsolatot, akik igazán kíváncsiak arra, hogy mi van velem" - mesélte.