Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A három testvérből és az egyik unokatestvérükből álló rockzenekar pontosan érkezett a nagyszínpadra, és pontosan azt nyújtották a közönségnek, amire a Kings of Leon-rajongók vágytak. Amint kialudtak a fények, óriási ováció fogadta a zenészeket, akik nem sokat tétlenkedtek, rögtön el is kezdték a koncertet.
A Kings of Leon az első dalokat szinte megszakítás nélkül adta elő, a tömeg pedig egyre inkább átvette a ritmust, és gyorsan ráhangolódtak az ütemekre.
Régebbi dalaikkal indítottak, a The Bucket és a Taper Jean Girl ígéretessé tették az estét, de kellett még néhány szám, hogy igazán beinduljon a koncert.
Míg a Bastille frontembere, Dan Smith folyamatosan kommunikált a rajongókkal, sőt, többször röviden magyarul is megszólalt, Caleb Followill nem igazán próbált kapcsolatba kerülni a közönséggel, végig a zenére koncentrált, a fejét is alig emelte fel. Három-négy kiszólása volt csupán, de a rajongókat ez érezhetően nem igazán zavarta: a tömött sorokban kisebb-nagyobb körökben táncoltak és ugráltak az emberek az ismert dallamokra.
A zenekar nem énekeltette és tapsoltatta a fesztiválozókat, de a legnagyobb slágereknél érezhetően felpezsdült a hangulat.
Természetesen elhangzott az egyik legnagyobb közönségkedvenc, a Revelry, de a Radioactive, a Crawl, a Use Somebody és a Sex on Fire sem maradt ki a tracklistből: ezek szövegét sokan kiabálták az énekessel együtt.
A minőségre nem lehet semmi rosszat mondani, mind Caleb Followill jellegzetes vokáljai, mind a gitárok fantasztikusan szóltak: az első perctől az utolsóig minden a helyén volt.
A minimalista látványvilág tökéletesen passzolt a koncert hangulatához, ez a visszafogottság pedig jól is jött azoknak, akik előző este végigtombolták Dua Lipa telt házas koncertjét.
A Sex on Fire után a zenekar gyorsan levonult, a közönség sem kérlelte őket a visszatérésre. A záróakkord után hirtelen oszlani kezdett a tömeg, a porfelhő pedig még nagyobbra nőtt.
