Korda György hihetetlen történetei a Szigetről

Milyen hétköznapi munkájuk volt mielőtt énekleni kezdtek volna, hol csókolták meg egymást először, kivel imádott ultizni Korda György? Milyen szállodák voltak a Szovjetunióban, milyen az élet az ecuadori dzsungelben, hányszor léptek fel Kanadában? Hat évtized történetei.

Régóta vannak a pályán, az első koncertjükre emlékeznek?

Korda György: Nehéz lenne nem emlékezni, 1958 karácsonyán volt a Zeneakadémián. „Mit hozott a Mikulás", ez volt a rendezvény címe, a mai tehetségkutatók nagy elődje lehetett, valahol megvan a plakát is... A ma sztárjai és a jövő csillagjai, ez volt a jelmondat, és három napon keresztül fellépett hatvan énekes vagy együttes. Akkora sztárok is felléptek, mint Honthy Hanna! Én Vécsey Ernő zeneszerző, zongoraművész tanítványa voltam, elsőre az ő dalát énekeltem, másodjára pedig a Volarét, amely akkor már nagy sláger volt.

Akkora sikerem volt, hogy négyszer kellett elénekelnem,

és megvan az emlék, hogy a rendezvény zenei szerkesztője odajött hozzám, majd megkérdezte, hogy „elhoztad az egész hetedik kerületet?" Nem, csak azt a házat, ahol lakom, válaszoltam. A Dob utca 52-ben születtem, ott nőttem fel, de nem a lakók miatt volt óriási sikerem. Egy gyerek voltam csak, aki életében először énekelt közönség előtt... 18 éves múltam, olyan tisztán emlékszem, még a sötétkék ruhám is előttem van, az érettségi ruhám volt.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Balázs Klári: Ötévesen, nagy társaságban voltam a szüleimmel. Mindig nagyon jókedvű kislány voltam, mondták, hogy olyan szépen, tisztán énekelek, adjak elő valamit... Lerúgtam, a cipőmet, felmentem a székre, majd felmásztam az asztalra, csengő kislányhangon énekelni kezdtem. Imádtak, puszilgattak, megkérdezték, mit kérek. Én öt krémest kértem, öten voltunk testvérek. Ez volt tehát az első szereplésem, az első gázsim, majd 15 évesen, elsős gimisként volt már saját zenekarom. Vasárnap délutánonként volt az ötórai tea a törökszentmiklósi kultúrházban, ott léptünk fel. Amúgy Debrecenben születtem, de Törökszentmiklóson jártam iskolába...

Aztán egy ismerős lány benevezett engem egy tehetségkutató versenyre az Ifjúsági Parkba, annyira izgultam, hogy a kezem-lábam remegett.

Fellépett ott a Thomastic zenekar is, ez Máté Péter együttese volt. Nagyon jól sikerült a fellépés: Cserháti Zsuzsa, Eszményi Viki nyert ott korábban, 1968-ban pedig én. A jutalmam turné volt, zenekar kísért, építőtáborokban zenéltünk.

Korda György 1958-ban Fortepan, Szalay Zoltán

KGY: Itt szeretném megjegyezni, hogy egészen más világ volt. 1958-ban még nem volt televízió az otthonokban. Nekem sokáig eszembe sem jutott, hogy valami pénzt kaphatok a fellépésekért. Mennyire más lett a világ, mennyire más a mentalitás, a zeneipar szerkezete! Ma egy gyerek feltűnik, fellép, hazavisz 15 milliót, de egy év múlva azt se tudják, ki volt ő...

Milyen civil munkát végeztek a zenei pálya előtt?

KGY: Vegyésztechnikusként érettségiztem volna, ha meg nem bukom, de a magyar vegyészet sokat nem nyert volna velem. Apám persze azt mondta, hogy nincs mese, akkor dolgozni kell, úgyhogy a Kábel- és Sodronykötélgyárban dolgoztam, a budafoki úti gyártelepen. Udvari takarító voltam, nagy porfelleg volt utánam mindig, amikor söprögettem. Dúdolgattam, énekeltem folyamatosan, és sokszor megsajnáltak a munkások: énekelj csak, mi majd megcsináljuk helyetted! - mondták. Az éneklés közben egyre fontosabb lett, beírattak Vécsey Ernőhöz, ez még 1958-ban volt. „Nem bánom, ha maga eljön az órára vagy nem jön el, de minden óra száz forint" - mondta, ez akkor nem volt kis pénz.

Korda György 1971-ben Fortepan, Szalay Zoltán

BK: Én Pesten jártam énekórákra, egy egyszerű kis albérletben laktam akkoriban. Pénz persze kellett: nem emlékszem, ki protezsált be a televízióba statisztának, de sok tévéfilm készült akkoriban. Filmekben, zenés műsorokban tűntem fel, ott ismerkedtem meg egy operatőrrel, nagyon kedves volt, beválasztottak egy Földindulás című filmbe. Jó állást keresek, mondtam neki, nem kell szép ruha, de pénz igen. Ő egy fotóoptikában is dolgozott akkor, oda színes laboránst kerestek, és kinézte belőlem, hogy meg tudom csinálni a munkát. Betanították alaposan, majd 1450 forintot kaptam havonta, ez akkor olyan átlagos fizetés volt. Nyáron reggel hatra mentem a laborba: a színes diákat koromsötétben kellett előhívni, kemény munka volt. Ezen a munkán keresztül nagynevű fotósokkal találkoztam, beszélgettünk erről-arról.

Milyen helyes kis pofid van, nincs kedved modellkedni? - kérdezte az egyik.

Így kerültem különböző reklámokba, de kikötöttem, hogy engem csak derékon felül lehet fényképezni! Születtek jó reklámfotóim, ékszerreklámban voltam, órát, napszemüveget népszerűsítettem. Az a kis pénz pedig nagyon jól jött. Estin jártam gimnáziumba, érettségi után még két évig tanultam kozmetikusnak, de nem volt könnyű. Volt közben MTI-s fotómodell-válogatás, egy egyéves iskola, ott sok mindenre megtanítottak, mozgásra, sminkekre, hiszen az egy külön szakma. Maszkmesterséget is tanultam egy évet, és egy rózsadombi szalonban is dolgoztam kozmetikusként.

Megismerkedésük történetét biztos elmesélték már, de sokan nem ismerik.

BK: 1977-ben találkoztunk először, majd 1978-ban is, de mindig társaságban, nem kettesben: Gyuri úgy alakította, hogy ott legyek én is. Egyszer mondta, hogy menjünk le egy bárba, a Fészekbe, de én akkor nem akartam. Nem gondoltam arra, hogy szakmabeli párom legyen... igaz, első férjem zenész volt, a Tolcsvay-trió alapítója. Lényeg, hogy nem bocsátkoztam semmiféle kalandba. Később megismerkedtem nagyszerű emberekkel, Koncz Gáborral, Bujtor Istvánnal a műsorok, filmek forgatása során. Aztán jött a „Halló, itt Korda György" című műsor, turné, Gyuri pedig szeretett volna három lányt, aki vokálozik, és olyat, aki két duettet is énekel vele. Ez lettem aztán én, a szólista, de közben a szalonban is dolgoztam. A Kígyó utcában volt egy elegáns butik, ott is dolgoztam, de mivel gyakran ORI-műsorokra utaztam, ott csak négyórás munkám volt. Sztárok is jártak oda, mint Szécsi Pál, jöttek az emberek kíváncsiskodni, amikor megjelentek a hírességek... De visszatérve a közös munkára, 1980-ban vállaltam el ezt a műsort, Gyuri Amerikában volt korábban egy évig.

Kezdődtek a próbák, akkor újra megkörnyékezett...

én nem ismertem a privát életét, nem gondoltam ilyesmire, de jókat nevettünk együtt. Ő közelített folyamatosan, miközben nagy szabadtéri színpadokon léptünk fel, sikeres koncerteket adtunk. Még pár hónap telt el az első csókig: Szombathelyen volt augusztusban, épp koncert előtt.

Egy régi lemezborító

KGY: Így volt, én ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy 1980 óta együtt éneklünk. Én előtte már 24 évig énekeltem... A szerelem mindent megváltoztatott, megszűntem Korda Györgynek lenni, Korda Balázs György lettem.

BK: Ez nem igaz, miért mondasz ilyet, Gyuri?

Az interjú folytatódik, kiderül, kik a zenészbarátok, melyik hírességgel volt közös vállalkozása Korda Györgynek, és az is, milyen sztárokkal kártyázott, milyen összegben... lapozzon!