Király Viktort kirabolták és a lakásába is betörtek

Nem tartja magát alkalmasnak egy realityműsorhoz, az Ázsia Expressz mégis az első olyan tévéműsor, amely nem zenei, de érdekelte. A nyomás két oldalról jött: felesége és nővére, Linda is győzködte, hogy vállalja el, nagy kaland lesz. Mi miatt szorong leginkább, kiket ismert korábban a csapatból, milyen most az élete, ha otthon van? Király Viktorral az indulás előtt egy nappal beszéltünk.

Ki akarta jobban az Ázsia Expresszt?

- Sok műsorban szerepeltem már, de mind zenei volt, realityben nem voltam korábban. A Nicsak, ki vagyok?-ban is szerepeltem, ott zsűritag voltam, de ott is énekeltek a fellépők. Tőlem a reality műfaja kissé messze áll, mert én nem tartom magam annyira vicces, nagyhangú, igazán szórakoztató személynek, hogy egy valóságshow-ban helyt álljak. Az más műfaj, egészen más tehetség kell hozzá. Én a tehetségemmel próbáltam előrébb jutni az életben. Épp ezért, amikor megkerestek minket a TV2-től, az Ázsia Expressz ötletével, én nagyon ódzkodtam... nem tudtam, mennyire passzol ahhoz, amit én eddig csináltam.

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Linda nagyon akarja, és mondtam is neki, hogy átgondolom,

de semmiképp ne sértődjön meg, ha nemet mondok. A feleségem volt az, aki azt mondogatta, hogy menjek, bár tudja ő is, hogy a realityműfaj nem áll közel hozzám. „Hidd el, hogy kell egy új élmény, ki kell lépni a monotonitásból!" – ilyeneket mondott nekem. Mert bármennyire is izgalmas a mi szakmánk, egyhangúvá tud válni: írsz egy dalt, utána lesz egy videoklip, majd jönnek a fellépések. És így tovább... Végül addig beszéltem Lindával és a feleségemmel, hogy lesz, ami lesz, jövök. Nem leszek realitysztár utána sem, eljöttem, mint Viktor, az énekes. Le is kellett mondani pár koncertet, de valamit valamiért.

Király Viktor tv2

Sokféle reality van, nem is néz ilyen műsorokat?

- A feleségemmel nézünk egyet-kettőt, de inkább miatta. Meg lehet szeretni ezeket, néha még élveztem is. Viszont minél többet láttam, annál jobban éreztem, hogy én nem olyan karakter vagyok, aki valóságshow-ba kell, mert a konfliktusokat én jó messziről kerülöm. Az Ázsia Expresszben azonban nem erről van szó, nem a többi páros ellen kell szervezkedni, nem másokat kell eltiporni, hanem el kell jutni A-ból B-be.

Előző évadokban volt olyan, hogy valaki a kőkemény betonpadlón aludt, matrac sem volt, az ilyesmi bírni fogja?

- Nekem inkább azzal van bajom, hogy majd be kell kopogni teljesen idegen családokhoz, és szívességet kell tőlük kérnünk. Ezzel van bajom. Felnőtt életemben megdolgoztam minden forintért, és úgy lettem nevelve, hogy ne kérjek, ha valami kell, hanem dolgozzak meg érte. Most kiszolgáltatott leszek, ami kicsit megalázó... de le kell küzdeni. Ez nehéz lesz, nem tudom, hogy oldom meg. Még egy ezrest sem kértem kölcsön gimiben, mert nem akartam tartozni.

Király Linda, Király Viktor TV2

A napi rutinból mi fog hiányozni?

- Ó, ebbe még bele sem gondoltam! De a kávé az nagyon fontos, remélem, mindenhol megkínálnak egy teával, kávéval. Ez a reggeli szokásom van. Fontos a zuhany, a tiszta vécé, de megoldom másképp a tisztálkodást, ha nincs rendes fürdőszoba. Venni úgysem tudunk semmit, boltba sem jutunk el, nem lesz nálunk pénz.

Enni csak akkor tudunk majd, ha valaki megszán minket.

Már most kiráz a hideg, hogy könyörögnöm kell mondjuk az utcán egy gyrosért.

Veszélyes helyzetekbe keveredett már?

- Mallorcán voltam táborban, zenészekkel kimentünk a tengerpartra bulizni, odajött két lány. Akkor szingli voltam, hagytam, hogy flörtöljenek velem, de kizsebeltek. Eltűnt a pénztárcám és a telefonom, nagyon kellemetlen szituáció volt... Mindenhol vannak veszélyes helyzetek, akár kisvárosban, akár egy fellépésen. Nem lehet kiszámítani, mi lesz, de nem fogok előre ezen parázni. Volt, hogy egy koncerten nagyon jól jött, hogy van biztonsági őr.

Mi történt?

- Van olyan, hogy valaki túl sokat iszik, eleinte csak közös fotót szeretne, utána dumáljunk, ilyesmi. De 10-15 perc után, amikor mennél, akkor agresszívvá válik, elkezd káromkodni... Budapesten pedig kirabolták az albérletemet, az elektronikai cuccokat vitték el: pont azt, ami nekem a legfontosabb. Éveken át vittem magammal a kis stúdiómat az újabb albérletekbe.

A három gép volt több millió forint,

mellé a hangszórók, hangkártyák, zongora, gitár. Mindent vittek, aminek értéke volt. Tudták, hova törnek be, a rendőrök is mondták, hogy előre kiszemeltek. Nem is tudtam abban az albérletben megmaradni többet, egy hét után hívtam a tulajt, hogy el kell költöznöm onnan.

Ázsiát mennyire ismeri?

- Izraelben jártam kétszer. Első komolyabb utunk a feleségemmel – aki akkor még csak a barátnőm volt - Tel-Avivban volt. Egy jó barátom sok éve kiköltözött oda, hozzá mentünk. Imádom Izraelt, a kultúrát, a kajákat. Jeruzsálem egészen más persze, inkább olyan, mint Jordánia, ahol most vagyunk. Tel-Aviv viszont egy európai hangulatú metropolisz a tengerparton.

Mi érdekli még a világból?

- Indonéziában, Thaiföldön még nem voltunk, de mennénk. Pekingbe eljutottam, A Nagy Fal gyönyörű volt. Az ázsiai országok érdekelnek, persze Amerika is. Gyerekként voltam Mexikóban, Cancúnban, alig emlékszem, most viszont Dominikán jártunk, nagy élmény volt. Mennyire másképp élnek ott az emberek, mégis boldogok! Forgattam is klipet. Bevittek egy nyomornegyedbe, a szereplésért sok embernek fizettem némi kis pénzt, hogy ne érezzék, hogy kihasználjuk őket. A legtöbb ember viszont teljesen magától, ingyen beszállt... Örültek, hogy ott lehetnek, nem volt semmiféle rossz hangulat, hívtak kosarazni.

Kiket ismert az Ázsia Expressz csapatából?

- Győzőéket, Maricsékat futólag, és Gelencsér Timit is ismertem, de látva a többieket, szerintem mindenkivel jóban leszünk. Én amúgy picit kimértebb vagyok, mint Linda. Én szeretem előbb kielemezni a helyzetet, ahol vagyok, amibe belecsöppenek. De nem taktika miatt, egyszerűen ilyen vagyok. Linda viszont tényleg nagyon nyitott, pillanatok alatt bárkivel összebarátkozik.

Király Viktor tv2

Mennyire vagy jó emberismerő?

- Szeretném azt mondani, hogy az vagyok, de szerintem nem. Picit naiv vagyok: én eleve azt gondolom, hogy mindenki jószívű és jót akar. Annyira viszont nem vagyok naiv, hogy ne tudjam, ez a szakma miről szól.

Minden a kapcsolatokon múlik, sokan azért közelednek felénk, mert ebből hasznuk van.

Én meg ilyenkor sokszor nem a közeledés okát, hanem az embert akarom megismerni. Ez onnan ered, hogy én nem függök senkitől, és a saját tehetségemre és kitartásomra támaszkodom. Nem mindenki ilyen. Vannak olyanok, akik úgy gondolkodnak, hogy „barátkozom vele, mert ez így vagy úgy előreviszi az életemet." Nem rossz ez, csak más felfogás.

Van olyan barátja, akivel megszakított minden kapcsolatot?

- Van, de nevet nem mondok. Kiderült a szándéka, a valódi ok, amiért barátkozni kezdett velem. Az elején ez nem volt zavaró, mert én úgy voltam vele, hogy ha barátság van, akkor ne a hasznot nézzük! Én így gondolom... de nem volt hangos összeveszés, csak eltávolodtunk egymástól. Amúgy nagyon kevés barátom van.

Ebben én is hibás vagyok: a család mellett alig van időm barátokra.

Nem megyek be a városba bulizni, én már a legtöbbször otthon akarok lenni... Másnap meg indul újra a nap. Akik jelenleg a barátaim, azok nagyrészt nem is a szakmából vannak. Olyan emberek, akik fiatalon ismertek, gimisként, amikor nem voltam sehol, nem voltam zenész: inkább velük megyek sörözni.

Itthon érettségizett?

- Igen, 15 voltam, amikor hazajöttük, itthon érettségiztem. Tudtam magyarul, csak erős akcentussal beszéltem. A szüleink magyarul beszéltek hozzánk, de kinn persze az összes barátunk amerikai volt, és mi, testvérek, szintén az angolt használtuk egymás közt. Itthon aztán angol nyelvű iskolába jártam, de magyar érettségim lett. Egyetlen magyaróránk volt. A magyar tanrend szerint tanultunk, csak angolul.

És a New York-i barátok megvannak?

- Igen, úgy évente kétszer beszélünk, mindenkinek családja van. Ha nagy esemény van, szülinap, ilyesmi, írunk egymásnak. Tudnak rólam, amikor MTV Music Awards volt, felhívtak, gratuláltak. Volt, amikor sokan jöttek Magyarországra meglátogatni. Hét férfi és egy lány van az amerikai társaságomban, a mai napig tartom velük a kapcsolatot. Nem azért, mert visszavágyok az Egyesült Államokba, hanem azért, mert a gyerekkori barátok nagyon fontosak. Az egyik legjobb barátommal például ugyanabban a kórházban születtünk!

Az interjú folytatódik, lapozzon!