Az énekesnő még kislány volt, amikor Zacher Tibor Károly beteg lett, ám az utolsó hetekben sem a fájdalmával foglalkozott, hanem a szerettei jövőjéért aggódott. Nem akarta, hogy fiatalon megözvegyülő szerelme férfi nélkül élje le hátralevő életét, lánya pedig apa nélkül nőjön fel.
Nyolcéves voltam, amikor 1956-ban apukám meghalt.
Úgy nézett ki, mint Jávor Pál, 198 centi magas, százkilós, nagyon jóképű ember volt. Aztán gyomorrákos lett, mert hajszolták az akkori rendszer emberei őt és a két bátyját is. 52 kilósan halt meg – mesélte Zalatnay Sarolta a Blikk TV-n.
A hálószobában anyám adta a morfiumot neki, mert az orvosok azt mondták, hogy a kórházba felesleges már bemenni. Anyu törülközőt tett az állólámpára, hogy ne zavarja aput a fény, ő meg ott ült a halálos ágyán, és mondogatta anyámnak: ne maradj egyedül a gyerekkel, meglátod, majd jön valaki. Ezt anyámnak meg is jósolták, de nem hitt benne, főleg akkor nem.
Az énekesnő édesanyja szeretett férje elvesztése után még a gondolatától is irtózott annak, hogy új férfi legyen mellette. Ám azt nem tudta, hogy szerelme az utolsó erejével még elintézte, hogy az asszony, aki megajándékozta egy kislánnyal, ne maradjon egyedül.
"Apám halála után fél évvel megjelent édesapám legjobb barátja, aki elővett egy levelet. Apám levelét, amelyben ez állt: nekem mennem kell, de te, kérlek, vigyázz a családomra" - mesélte.
Ez a barát lett végül a nevelőapja. "Végigélte az életet velünk, pedig az elején nagyon utáltam, úgy vágtam be az üvegajtót, hogy kiesett tokostul, mert féltem, hogy elveszi tőlem anyut. Aztán amikor elkezdtem énekelni, utazni a világban, boldog voltam, hogy ott volt anyám mellett" – tette hozzá.