Úgy tűnik, Molnár Gusztáv sikeresen helyt állt a komlói rehabilitációs központban, ugyanis minden jel arra utal, hogy kilenc hónap után hazaengedték az alkoholproblémákkal küzdő színészt. Azt nem árulta el, hogy mikor bocsátották el az intézményből, sem egyéb részleteket az életéről, terveiről, de úgy gondolta, hogy jobb, ha ő maga tisztázza a helyzetet.
„Kedves Barátaim! Megelőzve a találgatásokat, és a haszontalan híreszteléseket, talán az a legegyszerűbb ha 265 nap után én magam adok hírt magamról. Jól vagyok. Nem is lehetnék jobban, hiszen élek. Közel 9 hónapot töltöttem önmagammal. Hálás vagyok, hogy segítséget kaphattam, hogy ezidő alatt nem kellett a kinti dolgokkal foglalkoznom, hogy megérthettem a valóságom talán nem is az, mint aminek eddig hittem..." - kezdte bejegyzésében Molnár Gusztáv, aki egyelőre még szokja az egyedüllétet.
A saját világom Komló előtt pokollá változott, és nem igazán láttam már belőle kiutat. Vesztettem.
Ezzel a fájdalommal, veszteséggel kellett szembe néznem, és persze önmagamnak azzal a részével, amiről ezidáig nem akartam tudomást venni. Senki sem maradhat ugyanaz aki volt, ha egyszer megismeri önmagát. Ajándékot kaptam azzal, hogy lehetőségem volt megtudni mi miért történt úgy az életemben, ahogy történt. Most pedig az a feladatom, hogy megtapasztaljam mi változott 9 hónap alatt. Eddig két kézzel kapaszkodtam a segítőim kezébe, most pedig az egyiket elengedték. Még kicsit bátortalanul, de rengeteg kíváncsisággal vágok bele egy nagy utazásba. A legfontosabb, hogy nem egyedül" - taglalta sejtelmesen a hosszas üzenetében Molnár Gusztáv, aki nem árulta el, hogy pontosan kitől kap segítséget az intézményen kívül.
Budapesten vagyok. Nem szöktem el sehonnan, és nem adtam fel semmit. A dolgomat csinálom. Nem tudom mi történt idekint ezalatt az idő alatt, de most nem is fontos. Az a fontos, hogy mi történt idebent.
Időre van szükségem, és nem szeretnék feleslegesen beszélni. Most élvezem a csendet. A saját csendemet. Az őszinteség nem azt jelenti, hogy másokról mondjuk meg az igazat. Minden úgy történt, ahogy történnie kellett, és mindenki úgy döntött, ahogy akkor abban a pillanatban helyesnek hitte. Hálás vagyok, hogy képessé váltam elfogadni a segítséget, hogy rávezettek arra a felismerésre, hogy egész életemben azt kerestem, amivel keresek. Egyszer majd elmesélem..." - zárta gondolatait Molnár Gusztáv, aki talán most igyekszik helyrehozni az életét, melyet majdnem eldobott az alkoholfüggősége miatt.