Till Attila, a Kincsvadászok műsorvezetője rajong a régi tárgyakért.
Számomra sok tárgy azért különleges, mert családi történetek fűződik hozzá. Például kamaszkoromban édesapámtól elkértem az esküvői mellényét, amit rendszeresen hordtam. Persze ez ma már nem jön rám, ám valahol a szekrényemben talán még mindig megvan.
Ezen kívül számtalan gyűrűt is megtartottam" – kezdte legutóbbi interjújában a TV2 sztárja. "Ezek a tárgyak azért is jelentenek különösen sokat nekem, mert a szüleim már nem élnek, és bármikor előveszem ezeket a ruhákat, rengeteg emléket ébresztenek bennem, de ugyanilyen kincsek számomra a régi fényképek is" – folytatta a műsorvezető, aki azt is elárulta, mi a legkülönlegesebb emléktárgya.
Van egy, a hetvenes évekből származó, eredeti, bordó színű, szakadt Martens bakancsom, amely még a nagyszüleimé volt. Úgy került hozzájuk, hogy a nagymamám Londonban élt, ott ment férjhez Sanyi papához, aki 1956-ban költözött Angliába. Ott vásárolta meg ezt a Martens bakancsot, amely a punkok egyik legikonikusabb ruhadarabja volt.
Persze, a nagyapám ezt sima munkacipőnek vásárolta. Ám amikor a bátyám, aki punk volt, ezt meglátta, azonnal lesápadt, és elkérte a nagypapától, aki nem is értette, hogy miért kell a testvéremnek egy villanyszerelő bakancs. Mire hozzám jutott a bakancs, már elnyűtt, szakadt volt, mivel a testvérem agyonhasználta, ennek ellenére is örömmel hordtam és a mai napig őrizgetem a szekrényben. Ennek a cipőnek azért van értéke, mert egy jó sztori fűződik hozzá, de nyilván pénzt nem lehetne kérni érte, és soha nem is szeretném eladni...A lakásunkat modern stílusban rendeztük be, nem mutatna jól, ha telezsúfolnánk antik tárgyakkal, ezért nem is lógnak régi festmények a falon. A kortárs képek sokkal közelebb állnak hozzám, abból van néhány értékesebb darab a birtokomban."