Korda György azt mondta, régóta nem dolgoztak már együtt Kaszás Péterrel, de sok slágert köszönhet neki.
Nagyon sok dalt írt nekünk, a barátságunk és a munkakapcsolatunk nem most kezdődött. 1986-ban írta az első slágerünket, a "Szeress úgy is, ha rossz vagyok" dalt.
Például a "Ha nem tudom, nem fáj" című szerzeményét a mai napig napig imádja a közönségünk. Emlékszem, amikor megírta nekem a L'amour, Monte Carlo-t. Úgy kezdődött a szöveg: „Mikor indul a nyár, mikor táncol a lány, már érzem." Mondtam neki: „Petikém, én hatvanéves vagyok, ebben a korban már nem passzol ez a szöveg hozzám". Azonnal átírta nekem: „Van egy nagy szerelem, ez a kártya nekem, imádom.", így ismerhette meg a közönség és óriási sláger lett. Csak azért jutott esz eszembe, mert ez is jó példa arra, mennyire laza, rugalmas, empatikus volt ő a munkában" – emlékezett vissza az énekes.
"Manapság már nem voltunk munkakapcsolatban, eltávolodtunk szakmailag egymástól, valahogy nem keresztezte az utunkat az élet. A Klárikával közös duettjeink nagy részét ő írta nekünk. Aranyos ember volt, megbecsülte a barátságokat, mindenkor kész volt segíteni. Többször voltunk kint nála, a repülőtér környékén lakott, ott volt berendezve a stúdiója is. Sokat zenéltünk ott, de nem csak dolgoztunk, társadalmi életet éltünk, rengeteget beszélgettünk, szép időszaka volt az életünknek" – mesélte Korda György, aki nem tudott arról, hogy Kaszás Péter bármilyen egészségügyi problémával küzdött volna, váratlanul érte a hír.
Rendkívül letaglóz, hogy majdnem minden napra jut egy ilyen rossz hír. Borzalmas, hogy az én generációmból, sőt még a fiatalabb korosztályból is úgy mennek el a nagyszerű emberek, hogy csak kapkodom a fejemet. Rossz érzés!
Remélem, hogy a fia tovább viszi azt a zenész vonalat, amit Peti képviselt. Emberileg és zeneszerzőként is pótolhatatlan lesz."
Zalatnay Sarolta is nagyon sokáig dolgozott a művésszel. Úgy fogalmazott, mindig is tisztelte Kaszás Péter munkásságát, emberként is szerette, még ha jó ideje már nem is dolgoztak együtt.
Emlékszem, nagyon klassz stúdiója volt Pestszentlőrincen. Nagyon sok dalt vettünk föl nála. Rendkívül jó hangja volt, sok dalomban vokálozott. Az utolsó években nem sokat találkoztam vele. Zseniális muzsikus volt, de valahogy ő soha nem akart kilépni a rivaldafénybe.
A zenészvilágban a neve garantált volt a sikerhez. Szakmailag és emberileg is csodálatos volt. Rengeteget segített önzetlenül mindenkinek. Szerettem vele dolgozni, de arra már nem is emlékszem, miért távolodtunk el egymástól zeneileg. Az utóbbi időben nem sok mindent tudtam róla, váratlanul ért, hogy elhunyt. Sokszor szomorú vagyok, amiért a korosztályomból folyamatosan elmegy valaki. De tudom, hogy találkozunk mi még, csak nem siettetném. Fiatalon hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy mi sosem tudunk elmenni. Sajnos nem így van. Ő is nagy kutyás volt, például a Kutyaslágerek című albumot is vele készítettem 1995-ben" – mondta az énekesnő a Bors újságírójának.