Molnár Gusztáv közel egy évet volt elvonón, de ez nem jelenti azt, hogy a problémái megoldódtak. "Most tartok az utam legelején, amihez egy mankót kaptam a terápián, hogy újra járni tudjak, és ismét boldoguljak az életben. Bár bevallom, sokszor nem találom a helyemet a világban, hisz’ mégiscsak egy évet töltöttem a külvilágtól elzárva.
Nagyon sokszor zavarnak az emberek, elveszettnek érzem magam, és szakmailag sem találom egyelőre a helyemet, de utóbbi abszolút tudatos döntés volt a részemről. Tudniillik igyekszem kerülni mindent, ami a régi életemhez köthető
– mondta. Hozzátette, pár hétnek el kellett telnie, hogy ne érezze annyira kilátástalannak az életét és értelmét lássa az elvonónak. Felkészítették arra, hogy első egy év nagyon nehéz lesz. Nemcsak egészségileg és lelkileg, hanem anyagilag kénytelen elszenvedni a múltja következményeit.
Mindenem elveszítettem az elmúlt években, se lakásom, se autóm, se megtakarításom nincsen. Egyelőre arra sem futja, hogy összegyűjtsek kéthavi kauciót, úgyhogy most az egyik sorstársamnál élek, és azon vagyok, hogy a saját lábamra álljak.
Azért egyvalamihez igyekszem tartani magam. Szeretnék józan maradni, de nem áltatom magam: a visszaesés bármikor benne van a pakliban. Csak most már annyival szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy vannak eszközeim a gyógyulásra, tudom, hogy mit kell csinálnom, kihez, hova kell fordulnom, hogy ne haljak bele a függőségbe" - magyarázta a Storynak.