Szulák Andrea sokat énekelt külföldön és persze itthon is, voltak anyagilag jobb és rosszabb időszakai. „Adtak értem ennyit meg annyit... Volt, amikor kevés pénzt adtak, volt, amikor zavarba ejtően sokat” – emlékezett. Megemlítette, hogy ma is játszik egy színházban szerény gázsiért, de imádja, nem a fizetés miatt vállalta.
Mint mesélt egy interjúban, fiatalon nagyon vágyott egy kis autóra, vett is egy piros „Kispolszkit” az első külföldi fizetéseiből. Még aznap délután összetörte: öreg autó volt, recsegett-ropogott benne minden, ő pedig nem az útra figyelt, hanem a rádióval babrált.
„És ott voltam a villanyoszlopon... A mentősök nem hitték el, hogy nem ittam és nem vagyok begyógyszerezve” – mesélte. A mentősöknek azzal viccelődött, hogy „körültekintés nélkül elé lépett a villanyoszlop”, de valójában nem volt olyan szórakoztató a helyzet, fél évnyi fizetése ment rá, szinte az egész a kasztnit ki kellett cserélni.
A cikk folytatódik, lapozzon!